1958 júliusában Tazio Secchiaroli, a 20. század egyik legkiválóbb olasz fotográfusa – akiről Fellini Az édes élet Paparazzóját mintázta – arról értesült, hogy egy Rómától nem túl távoli, eldugott faluban két kisgyereknek megjelent a Szűzanya. Persze fake news volt az egész.
A fotós mégis kiszállt a helyszínre, és újrarendezte a hamis csodát: elsőáldozói öltözetbe bújtatva ide-oda forgatta, térdeltette a gyerekeket, akik nem a Mária-jelenés megtapasztalói, hanem egy képileg megkonstruált – ám a szenzációéhes közönség számára nagyon is valószerű – spektákulum beállított fotómodelljei voltak.
Ezt a csalássztorit emelte egyetemes művészi érvényre Fellini Az édes élet csodajelenetének megalkotásakor. A film főhőse, egy újságíró, a cinikus és életunt Marcello (Marcello Mastroianni), Paparazzóval és menyasszonyával egy kabrión érkezik a „csodák mezejére”. A csodalátó kis szemtanúkat a csendőrség elzárva tartja az egyre növekvő, elégedetlenül ricsajozó, mesére, illúzióra éhes tömeg elől. Televíziósok, rádiósok, filmesek és fotósok hada is gyülekezik a Mária-jelenés helyszínén álló csenevész „csodafa” körül. A tér leginkább cirkuszi porondra, vurstlira vagy filmstúdióra hasonlít: traverzek, ívlámpák, közvetítőkocsik és vakuzó fotósok veszik körül. A jelenet mintegy előlegezi Dino Buzzatinak a Mária-jelenésekről szóló ironikus írását (La Madonna appare così – Így jelenik meg a Szűzanya) arról, amikor „a történelem során először rögzítették magnószalagra a Madonna szavait”. Paparazzo átdobja magát a csendőrség kerítésén, és mindenkin átfurakodva behatol a házba, ahol a gyerekek szülei azon a pár lírán veszekednek, amit a sajtósoktól a „szereplésért” kaptak.
A riporter a kellő irányba forgatja, „hitelesen” megrendült pózba rendezi őket.
Egy pap – noha nem zárja ki, hogy az Úr képes csodákat tenni – határozottan tagadja, hogy a Szűzanya megjelent volna a gyerekeknek, akik szerinte kétségkívül hazudnak. „A csodák elmélyült imádságban és csöndességben fogannak, nem ilyen zűrzavarban” – tárja szét a karját indulatosan. Egy őszes hajú hölgy Marcello barátnőjével beszélgetve amellett érvel, hogy egyáltalán nem számít, hogy látták-e a gyerekek a Madonnát vagy sem, a csoda így is, úgy is megtörtént. A tévések buzgón próbálnak. Egy anya keservesen könyörög beteg gyerekéért. Mindenki vágyik valamire: „Add, hogy nyerjek a lottón”, hallatszik egy kiáltás. Marcello menyasszonya a vőlegénye hűségéért imádkozik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
