Ács Pál

Csodavárók

Az irracionalitás szférái Fellini Az édes élet című filmjében

Publicisztika

„Merre van a csodák mezeje?” – kérdi üvölt­ve egy Paparazzo névre hallgató fotóriporter Federico Fellini Az édes élet című, 1960-ban bemutatott filmjében (innen a paparazzo szó eredete). Így kezdődik minden idők talán legismertebb és legtöbbre tartott olasz filmalkotásának híres csodajelenete. Történhetnek-e még csodák egy korrupt, a hagyományos erkölcsi és kulturális értékeket semmibe vevő, a hiénamédia által vezérelt, elbutult világban? – teszik fel a máig érvényes kérdést az elemzők.

1958 júliusában Tazio Secchiaroli, a 20. század egyik legkiválóbb olasz fotográfusa – akiről Fellini Az édes élet Paparazzóját mintázta – arról értesült, hogy egy Rómától nem túl távoli, eldugott faluban két kisgyereknek megjelent a Szűzanya. Persze fake news volt az egész.

A fotós mégis kiszállt a helyszínre, és újrarendezte a hamis csodát: elsőáldozói öltözetbe bújtatva ide-oda forgatta, térdeltette a gyerekeket, akik nem a Mária-jelenés megtapasztalói, hanem egy képileg megkonstruált – ám a szenzációéhes közönség számára nagyon is valószerű – spektákulum beállított fotómodelljei voltak.

Ezt a csalássztorit emelte egyetemes művészi érvényre Fellini Az édes élet csodajelenetének megalkotásakor. A film főhőse, egy újság­író, a cinikus és életunt Marcello (Marcello Mastroianni), Paparazzóval és menyasszonyával egy kabrión érkezik a „csodák mezejére”. A csodalátó kis szemtanúkat a csendőrség elzárva tartja az egyre növekvő, elégedetlenül ricsajozó, mesére, illúzióra éhes tömeg elől. Televíziósok, rádiósok, filmesek és fotósok hada is gyülekezik a Mária-jelenés helyszínén álló csenevész „csodafa” körül. A tér leginkább cirkuszi porondra, vurstlira vagy filmstúdióra hasonlít: traverzek, ívlámpák, közvetítőkocsik és vakuzó fotósok veszik körül. A jelenet mintegy előlegezi Dino Buzzatinak a Mária-jelenésekről szóló ironikus írását (La Madonna appare così – Így jelenik meg a Szűzanya) arról, amikor „a történelem során először rögzítették magnószalagra a Madonna szavait”. Paparazzo átdobja magát a csendőrség kerítésén, és mindenkin átfurakodva behatol a házba, ahol a gyerekek szülei azon a pár lírán veszekednek, amit a sajtósoktól a „szereplésért” kaptak.

A riporter a kellő irányba forgatja, „hitelesen” megrendült pózba rendezi őket.

Egy pap – noha nem zárja ki, hogy az Úr képes csodákat tenni – határozottan tagadja, hogy a Szűzanya megjelent volna a gyerekeknek, akik szerinte kétségkívül hazudnak. „A csodák elmélyült imádságban és csöndességben fogannak, nem ilyen zűrzavarban” – tárja szét a karját indulatosan. Egy őszes hajú hölgy Marcello barátnőjével beszélgetve amellett érvel, hogy egyáltalán nem számít, hogy látták-e a gyerekek a Madonnát vagy sem, a csoda így is, úgy is megtörtént. A tévések buzgón próbálnak. Egy anya keservesen könyörög beteg gyerekéért. Mindenki vágyik valamire: „Add, hogy nyerjek a lottón”, hallatszik egy kiáltás. Marcello menyasszonya a vőlegénye hűségéért imádkozik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.