Üsd meg és uralkodj!

  • Vári György
  • 2012. szeptember 11.

Publicisztika

Tamás Gáspár Miklós írta Schmitt Pált búcsúztató cikkében, hogy jelenleg Magyarországon olyan alakok „népesítik be az Országház padsorait, akik ott szégyent hoznak Neander-völgyi őseikre”. Pár hónapja, amikor megjelent, még kissé túlzónak éreztem. A tegnap éjjel történtek után már túlságosan hízelgőnek tűnik.

Kövér házelnök döntésén, hogy éjjel tárgyalják a családi erőszaknak mint önálló büntetőjogi aktusnak a tényállását (mert nem annyira fajsúlyos a kérdés), sokan felháborodtak, de utólag csak hálásak lehetünk, hogy nem közvetíthette a tv, hiszen a nappali műsorsávban akár gyerekek is láthatták volna, amit művelnek. Azoknak a kormánypárti képviselőknek is jár némi köszönet, akik egyszerűen csak tettek az egészre és hazamentek (a Fidesz–KDNP képviselőcsoport bő 97 százaléka). Ám Varga István (Fidesz) és Karvalics Ottó (KDNP) nem voltak ennyire tapintatosak.

Az az Országgyűlés, amelyik nem győz új büntetőjogi tényállásokat kitalálni, szabálysértési büntetéseket szigorítani, az a kormánypárt, amelynek igazságügyi minisztere reklamálni mer a bíróságnál, ha az nem hoz szerinte elég szigorú ítéletet, a családon belüli erőszak problematikáját nem tudja másként megragadni, mint azzal a megoldással, hogy az asszony csinálja azt, amit a hites ura mond neki. „A nők az önmegvalósítás, emancipáció mellett elfelejtenek gyereket szülni. Ha önök azt szeretnék, hogy ötven-hatvan év múlva legyen még magyar (…) majd ha mindenki megszülte a maga két-három vagy négy gyerekét, akkor mehet önmegvalósítani meg emancipálódni" – mondta például Varga István. Azt is kifejtette, hogy „talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak.” Ezt, mihelyt újra határozatképes lesz a Ház, gyorsan törvénybe is kellene foglalni, mihelyt megegyeznek, hogy négy vagy öt gyerek után szabadjon a nőknek mondjuk egyetemre menni. Karvalics Ottónak is volt egy feltétele: bátorítóan felszólította hazánk asszonyait, hogy „tessék példát mutatni normális családból, és akkor utána majd lehet a nőknek érvényesülni”.

Minek ide további jogalkotói munka, ha ez ilyen szépen el van rendezve, mióta világ a világ. Szávay István jobbikos honatya is megjegyezte, hogy az emancipáció veszélyes játék, mindig átcsap férfigyűlöletbe. Tényleg, nem is volna például olyan sok válás, ha nem volnának a nőknek mindenféle igényeik. Most már legalább biztosan tudjuk, milyen is a fideszes és kereszténydemokrata családmodell, amelyet az Alaptörvény védelmez.

Ez az egészben a legfelfoghatatlanabb: hogy még ezeknek vannak „morális” elvárásaik az ország felé. Hogy még ők mondanák meg, hogyan válhatunk mi méltóvá az ő törvényhozói jóindulatukra. Karvalics várja a példamutatást, és ha meg lesz elégedve, akkor esetleg megengedi majd a nőknek, hogy érvényesüljenek.

Nem elég, hogy intézményes szintre emelték a korrupciót, nem elég, hogy elrontottak minden létező szakpolitikát, amit rájuk bíztak, még magánéleti utasítgatásoktól sem riadnak vissza. Még nekik áll feljebb. „Tudatosabb szavazókat akar a Fidesz” – áll a minapi Magyar Hírlap szalagcímében. Hiába, így nem vagyunk elég jók nekik. Ideje összekapni magunkat.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.