A miniszterelnöki közlés nyilvánvaló képzelgés, de mint minden orbáni nagyotmondásnak, ennek is van célja. Nem is véletlen, hogy mikor hangzott el ez az ötlet, de érdemes felidézni azt is, hogy korábban hogyan merült fel Orbán hátralépése.
Azt, ahogy a kormányzati propaganda relativizálja az ukrajnai háborút, még családtagoktól és barátoktól is visszahallani. Holott van egy elemi kérdés, amire mindenkinek válaszolnia kell: az, hogy jutalmazzuk-e a háborús bűnös agresszort.
„Ezt az építményt a hatalom tartja egyben, a maga gépezetével és tehetetlenségi nyomatékával. Amikor ez megszűnik, gyorsan bomlásnak indulhatnak a kötelékek, az emberi gyengeségek felszínre bukkannak.”
Ki a Fideszből: ezt a drámát Hadházy Ákostól Magyar Péterig többen átélték. Vélemény.
Szintet lépett a Fidesz Ukrajna ügyében: annak érdekében, hogy Európára veszélyes állatokként mutassák be őket, már a nyílt hazudozás is belefér. A közös hazugságban élés sajnos általában tragédiához vezet.
A közlekedési miniszer belelépett a csapdába, amit 15 évig sikeresen került el a NER: nyilvánosság előtt vett a nyakába felelősséget, vált ezáltal számokérhetővé. Ez akkor is veszélyes lehet, ha valaki jól végzi a munkáját, a magyar kormányban pedig kész öngyilkosság.
A Fidesz épp megpróbál egy felszabadító erejű felvonulásból esztétikai kérdést csinálni, maga mögé állítva a maga képzelte többségét. A baj az, hogy a szolidaritás érzése eleve nem a többségről szól, hanem például azokról, akik egy évben egyszer mernek ennyire láthatóak lenni.
