E folyamatnak nagyon kevés nyertese van: ilyen a Szépművészeti Múzeum, a szentendrei Skanzen vagy a Néprajzi Múzeum. Budapesten azonban több nagy múzeum gyűjteménye évek óta raktárakban vár a költözésre, mások a többszöri átszervezés után szinte tetszhalott állapotban vannak. Vidéken néhány politikailag motivált fejlesztéstől eltekintve (mint a Mindszenty Látogatóközpont Zalaegerszegen) az önkormányzatok állami kivéreztetésével párhuzamosan a múzeumok fő célja szinte kivétel nélkül a túlélés.
Valamit kezdeni kellett vele
A múzeumi intézményrendszer 2010-ben még sok tekintetben a rendszerváltás előtti időszak struktúráihoz igazodott. Az országos múzeumok feletti kontrollt, a finanszírozástól a szakmai program ellenőrzéséig, az állam gyakorolta. Vidéken még ekkor is az 1962-ben bevezetett megyei múzeumi rendszer működött – jóllehet e szisztéma már a hetvenes években repedezett. S végül megmaradt a múzeumi rendszer százéves öröksége is: a Budapest-központúság.
A súlyos gondok nyilvánvalók voltak. A megyei rendszer ekkorra gyakorlatilag kiüresedett, a mindenkori felelős minisztérium pedig – amely a 2000-es évek elején mereven elzárkózott a múzeumi rendszer átalakításától – már nem volt képes betölteni koordináló szerepét. A 60-as, 70-es években elindult decentralizálási törekvések – akkoriban Pécs és Szentendre múzeumainak fejlesztésével alakultak ki új központok – rég elhaltak. Pécsen a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében tervbe vett múzeumfejlesztések kudarca még inkább rámutatott a politikai és gazdasági korlátokra.
A második Orbán-kormány hivatalba lépése után, 2010-ben rövid időre úgy tűnhetett, hogy mélyreható megújulás előtt áll a múzeumi rendszer. Három terv is nyilvánosságra került egy új budapesti múzeumi negyed kialakítására, az elsőt Tarlós István főpolgármester-jelölt, a másodikat Szőcs Géza kulturális államtitkár, a harmadikat Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója jegyezte. Meglehet, valamennyi ötlet már abból a nyilvánosság előtt akkor még aligha ismert szándékból indult ki, amely szerint Orbán Viktor ismét politikai központot szeretne létrehozni a Budavári Palotában, s ezért a 60-as évektől a 80-as évekig ott elhelyezett kulturális intézményeknek, mindenekelőtt a Magyar Nemzeti Galériának, távozniuk kell. Végül Baán később Liget-projektnek nevezett ötlete győzött. Ez sztárépítészek bevonását és évente további másfél millió turista látogatását ígérte, s a Városligetbe kívánta áthelyezni a Néprajzi Múzeumot, a Ludwig Múzeumot, a Magyar Nemzeti Galériát, valamint a hányatott sorsú fotómúzeumot és az építészeti múzeumot. Ez a terv muzeológiai és ökológiai aggályok mellett tágabb kultúrpolitikai kérdéseket is felvetett. Vajon mennyire növeli az egyensúlytalanságot, és mennyiben erősíti Budapest vízfejjellegét a beruházás? S vajon mit jelent a Vár kulturális szerepének elvesztése a magyar kultúra jövője szempontjából – szimbolikusan és a valóságban?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
