Szabó Attila

Kinek a bűne?

Pornó és társadalompolitika

Publicisztika

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Pedig a pornóipar egy szereplőjét színtiszta álszentség ily módon elítélni, ugyanakkor felelőtlenség nem beszélni arról, hogyan lett ez a megélhetés sokak számára választási lehetőség. A pornográfia ugyanis társadalompolitikai kérdés; és a közhatalom megszerzéséért küzdő pártoknak sokkal inkább erről a vetületéről illene beszélniük.

A rendszer része

A szocialista érában a pornó hivatalosan tiltott volt Magyarországon. A megvalósult szocializmus ideológiája nem tolerálta a szexuális szabadságot és a nyílt szexuális tartalmakat. Ennek ellenére létezett egyfajta rejtett, underground pornófogyasztás, jellemzően csempészett külföldi magazinok, 8 milliméteres filmszalagok, később videokazetták révén, amelyeket szűk körben, nagy kockázat árán terjesztettek. A hozzáférés korlátozott volt, és súlyos jogi következményekkel járhatott. Házi készítésű vagy más forrásból származó, rossz minőségű, „amatőr” anyagok is keringtek, de ezek is a tiltott kategóriába tartoztak. A „szocialista erkölcs” szigorúan elítélte, társadalmilag illegitimként bélyegezte meg a pornót.

A rendszerváltás hirtelen és alapvetően változtatta meg ezt a helyzetet. A politikai és gazdasági szabadság részeként megjelent a szexuális tartalmú kiadványok és videók piaca is, a pornográfia legális és nyíltan terjeszthető lett, és a társadalmi diskurzus részévé vált. Sokan a szólásszabadsághoz való jog részeként tekintettek rá, mások a szexuális tartalom hatása miatt aggódtak. Aztán a 2000-es évek elejétől az internet és a digitális technológia forradalmasította a pornófogyasztást. Eljött a teljes és azonnali hozzáférhetőség, az ingyenes és fizetős oldalak korszaka; a streaming technológia fejlődésével pedig már letöltésre sem volt szükség. A webkamerás szolgáltatások, a különböző niche kategóriák, és az amatőr pornóplatformok megjelenése tovább bővítette a kínálatot.

Az, hogy a pornó nyílttá, sőt a digitális korban szinte kikerülhetetlenné vált a magyar társadalomban, mélyrehatóan befolyásolta a szexualitásról alkotott képünket és a kapcsolati normáinkat. A magyar állam pedig nem tett semmit ebben az ügyben. Ahelyett, hogy a jogalkotó a gyermekek védelmében például a pornó káros hatásait igyekezett volna korlátozni, inkább a Pride-ot próbálta betiltani. Ezzel a magyar állam, illetve a közhatalmat birtokló pártok – a globális trendekkel összhangban – az elmúlt 35 évben hozzájárultak ahhoz, hogy a pornó legitim értékválasztás legyen: nézhető, előállítható, a siker bevett útja. Pedig nem azokat kéne minősíteni, akik az előállításában részt vesznek, hanem azokat, akik az energiaitalok vagy a könnyű drogok használatát korlátozzák ugyan, de ezt az iparágat nem. Más országokban legalább próbálkoznak, és legalább jelzik, hogy a pornó nem legitim érték, hiszen elképesztően káros hatást gyakorol a benne szereplő nőkre, sőt egyes érvek szerint mindenkire.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.