Szabó Attila

Kinek a bűne?

Pornó és társadalompolitika

Publicisztika

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Pedig a pornóipar egy szereplőjét színtiszta álszentség ily módon elítélni, ugyanakkor felelőtlenség nem beszélni arról, hogyan lett ez a megélhetés sokak számára választási lehetőség. A pornográfia ugyanis társadalompolitikai kérdés; és a közhatalom megszerzéséért küzdő pártoknak sokkal inkább erről a vetületéről illene beszélniük.

A rendszer része

A szocialista érában a pornó hivatalosan tiltott volt Magyarországon. A megvalósult szocializmus ideológiája nem tolerálta a szexuális szabadságot és a nyílt szexuális tartalmakat. Ennek ellenére létezett egyfajta rejtett, underground pornófogyasztás, jellemzően csempészett külföldi magazinok, 8 milliméteres filmszalagok, később videokazetták révén, amelyeket szűk körben, nagy kockázat árán terjesztettek. A hozzáférés korlátozott volt, és súlyos jogi következményekkel járhatott. Házi készítésű vagy más forrásból származó, rossz minőségű, „amatőr” anyagok is keringtek, de ezek is a tiltott kategóriába tartoztak. A „szocialista erkölcs” szigorúan elítélte, társadalmilag illegitimként bélyegezte meg a pornót.

A rendszerváltás hirtelen és alapvetően változtatta meg ezt a helyzetet. A politikai és gazdasági szabadság részeként megjelent a szexuális tartalmú kiadványok és videók piaca is, a pornográfia legális és nyíltan terjeszthető lett, és a társadalmi diskurzus részévé vált. Sokan a szólásszabadsághoz való jog részeként tekintettek rá, mások a szexuális tartalom hatása miatt aggódtak. Aztán a 2000-es évek elejétől az internet és a digitális technológia forradalmasította a pornófogyasztást. Eljött a teljes és azonnali hozzáférhetőség, az ingyenes és fizetős oldalak korszaka; a streaming technológia fejlődésével pedig már letöltésre sem volt szükség. A webkamerás szolgáltatások, a különböző niche kategóriák, és az amatőr pornóplatformok megjelenése tovább bővítette a kínálatot.

Az, hogy a pornó nyílttá, sőt a digitális korban szinte kikerülhetetlenné vált a magyar társadalomban, mélyrehatóan befolyásolta a szexualitásról alkotott képünket és a kapcsolati normáinkat. A magyar állam pedig nem tett semmit ebben az ügyben. Ahelyett, hogy a jogalkotó a gyermekek védelmében például a pornó káros hatásait igyekezett volna korlátozni, inkább a Pride-ot próbálta betiltani. Ezzel a magyar állam, illetve a közhatalmat birtokló pártok – a globális trendekkel összhangban – az elmúlt 35 évben hozzájárultak ahhoz, hogy a pornó legitim értékválasztás legyen: nézhető, előállítható, a siker bevett útja. Pedig nem azokat kéne minősíteni, akik az előállításában részt vesznek, hanem azokat, akik az energiaitalok vagy a könnyű drogok használatát korlátozzák ugyan, de ezt az iparágat nem. Más országokban legalább próbálkoznak, és legalább jelzik, hogy a pornó nem legitim érték, hiszen elképesztően káros hatást gyakorol a benne szereplő nőkre, sőt egyes érvek szerint mindenkire.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.