A 2002-es választás előtt pár hónappal már a sokadik használt lakásra is járt a támogatás, a hitelplafont 30 millióra emelték, ez mai értéken, az időközben ötszörösére emelkedett átlagos lakásárak mellett, 150 millió (!) forintnak felelne meg. A támogatást pedig akkorára növelték, hogy a támogatott hitelek kamata a betéti kamatoknál is alacsonyabbá vált. Ez módot adott rá, hogy a megtakarítással rendelkező jómódú polgárok pusztán a kamattámogatás és az évi 240 ezer forintos szja-kedvezmény megszerzése céljából vegyék igénybe a kölcsönt. Mindezzel nem csupán a támogatás társadalompolitikai indítékát tették kérdésessé, hanem a költségvetést is bő százmilliárdos tételekkel terhelték meg hosszú évekre. „Előfordulhat például, hogy Polgár Győző polgári otthona megteremtéséhez felvesz 30 millió támogatott jelzáloghitelt 6 százalékos teherrel, miközben saját 30 milliójából megveszi azt a jelzáloglevelet, amit a bank a hitel forrásául kibocsát, és amiért évi 8 százalékot zsebel be. Az ügyleten P. Gy. évi 2 százalékot nyer tisztán, és egyúttal évente 10 százalékot vesz ki az államkasszából” – jellemeztem akkor a rendelet anomáliáit (lásd: Polgári otthon, Magyar Narancs, 2002. március 14.). Utóbb a statisztika is igazolta, hogy a lakáshitelekhez kapcsolódó kedvezményeket a legnagyobb arányban a magas jövedelműek vették igénybe.
Célzásból elégtelen
A Magyar Közlönyben július 31-én közzétett, Az Otthon Start program keretében biztosított FIX 3%-os lakáshitelről című kormányrendelet ismeretében bizton állíthatjuk, hogy a most szeptemberben induló hiteltámogatási rendszer sem tölti be az Orbán Viktor által beharangozott és a rendelet preambulumába is belefoglalt célt. Pedig a jogszabály – a kádári „aki dolgozik, az boldogul” szlogenre hajazó – felvezetése igazán biztató: „[1] Magyarországon mindenkinek megadjuk a lehetőséget, hogy aki akar, saját otthonhoz jusson”. A folytatás is jól cseng: „[2] Az Otthon Start program célja a fiatalok első otthonhoz jutásának támogatása. [3] Az Otthon Start program egy fix 3%-os kamatozású lakáshitel. Maximum 50 millió forint értékben vehető fel, 3%-os fix kamatozást biztosít, legfeljebb 25 évre”. És a konklúzió olvastán a fiatalok már valóban a Kánaánban érezhetik magukat: „[4] A FIX 3% programnak köszönhetően többé nem csak álom az első saját otthon.”
Szép, nemes cél! Első blikkre azt gondolnánk, hogy az ötödik Orbán-kormány tanult az évezred eleji lakástámogatási rendszere kudarcából, amely leginkább a jól szituált polgárok sokadik ingatlanvásárlását finanszírozta az adófizetők pénzéből, egészen addig, amíg fejre nem állt tőle az államháztartás. A mostani támogatás valóban célzottabb annál: van felső limit a támogatható ingatlan árára (lakás esetén 100, háznál 150 millió forint), és a kedvezményes kölcsön 50 milliós felső határa is, mint láttuk, reálértéken jóval kisebb a két évtizeddel korábbi 30 milliónál.
A célzottság a négyzetméterárra adott másfél millió forintos limitből is tükröződik; ez főként a fővárosi és más nagyvárosi vásárlásokat tereli az első otthonhoz illeszkedő, az ottani árviszonyok mellett olcsóbbnak számító lakások körébe. A korábbival ellentétben most a kölcsön igénybevételének az is a feltétele, hogy az eladó vagy az építési tevékenységet végző az igénylőnek nem lehet közeli hozzátartozója vagy élettársa. Így nem fordulhat elő, ami a 2002-es rendszerbe még belefért, hogy Polgár Győző és a vele ikerházban élő testvére, Polgár Viktor kölcsönösen megveszi egymás házrészét, mindkettő felveszi a hitelt, és így családilag évi 6 milliót vesznek ki az állam zsebéből.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
