Az előzmények
Az előzmények jól ismertek. A parlamenti többség 2021-ben olyan, „gyermekvédelminek” hazudott törvénymódosítást fogadott el, amelynek célja az LMBTQI-emberek kiradírozása a nyilvánosságból. Az ez alapján induló hatósági kirakateljárások pedig arra irányultak, hogy a közösség létezése ne jelenhessen meg iskolai foglalkozásokon, tanórákon, iskolapszichológusok konzultációin, filmekben, tévéműsorokban, mozikban, könyvekben, streamingszolgáltatók tartalmaiban. A törvényalkotók a céljukat elérték: az öncenzúra és a törvény dermesztő hatására az LMBTQI-témák jórészt eltűntek az iskolákból, a magyar médiából, a könyvesboltokból. A szólásszabadságot felülírta a törvénynek való megfelelés kényszere.
Aztán az állampárt az Alaptörvény és a gyülekezési törvény módosításaival idén április 15-től önkényesen korlátozta a gyülekezési jogot is.
A támadások eszköze a gyülekezési törvénybe a „gyermekvédelmi” törvényből átemelt 6/A szakasz, amely szerint „tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. Azt, hogy a jogalkotók és a jogalkalmazók szerint mi jeleníti meg vagy népszerűsíti ezeket, évek óta bizonytalanság övezi. Szintén idén bevezetett változás, hogy a gyűlést 30 nappal a megtartás előtt lehet legkorábban bejelenteni – a korábbi 90 nap helyett –, ezzel jelentősen lerövidítve a szervező idejét a gyűlés meghirdetésére és megszervezésére; ennek az ügyünk szempontjából is lesz jelentősége.
Jogvédők szélmalomharca
A május 17-i, engedélyezett felvonulás után négy jogvédő szervezet, az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság, a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ további gyűléseket jelentett be. Az elsőt június 1-jére, a májusi felvonuláshoz nagyon hasonló céllal: vagyis arra hívtuk volna a résztvevőket, hogy álljanak ki az LMBTQI-emberek jogegyenlőségéért és a transzemberek nem- és névváltoztatását korlátozó, az anyakönyvezésről szóló törvényt módosító, 33-as szakaszként elhíresült jogfosztás ellen. Ám a rendőrség ezt már megtiltotta, mert az álláspontja szerint a tervezett felvonulás „megfeleltethető a minden évben megrendezett, ún. Pride gyűlésnek”. Ezzel elkezdődött egy hónapos kalandunk a gyülekezési jogi határozatokkal és a kapcsolódó jogorvoslatokkal.
Fotó: Az Amnesty International Facebook-oldala
A gyülekezési jogi határozatok bírósági felülvizsgálata főszabály szerint gyors, mondhatnánk egylövéses eljárás. Az egész nem tarthat tovább 11 napnál, még ha minden érintett ki is használja a rendelkezésére álló határidőt. A rendőrségi tiltást 48 órán belül kell meghozni, ha nincs erre alap, akkor a rendőrségnek még nyilatkoznia sem kell, a hallgatása tudomásulvételnek minősül. Ha a rendőrség megtiltja a gyűlést, annak szervezője közvetlenül a Kúriához fordulhat jogorvoslatért. Ez az eljárás egyfokú, a Kúria ítélete végleges. A szűk határidők a gyűlést szervezők jogait hivatottak védeni: így biztosítható még a leszűkített bejelentésre nyitva álló időszakban is, hogy a jogvita végére pont kerüljön.
A Kúria megsemmisítette a tiltó határozatot – ám ugyanezzel a lendülettel új eljárásra utasította a rendőrséget. Tette mindezt a felvonulás tervezett időpontja előtti napon – május 31-én.
Az új eljárásra utasítás már önmagában is tovább csorbítja a gyülekezési jogukkal élők lehetőségét a hatékony joggyakorlásra: egy rendőrségi tiltás pingpongozást indíthat el a Kúria és a rendőrség között, és amíg az eljárás folyamatban van, a gyűlés jóhiszemű szervezője nem hirdetheti meg nyilvánosan a gyűlést. Ebben az eljárásban a Kúria pontosan ezt tette: ahelyett, hogy döntést hozott volna, inkább visszapasszolta a rendőrségnek a labdát – és látni fogjuk, hogy ez nem egyszer történt meg. A bíróság döntése egyébként nem arra helyezte a hangsúlyt, hogy ha a bejelentett felvonulás Pride gyűlés lenne is, az sértené-e a gyermekek jogait, hanem azt kifogásolta, hogy a két rendezvény közötti összefüggést a rendőrség nem valószínűsítette tényekre alapozva elég magas szinten.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
