Világi Mariann: Most legyetek észnél!

  • Világi Mariann
  • 2016. március 16.

Publicisztika

A Fidesz-kormány most arra fog játszani, hogy éket verjen a Tanítanék mozgalom és a pedagógus-szakszervezetek közé.

Ne adjunk esélyt az ünneprontásra!

Minden rendben volt, ahogy volt a Kossuth téri népgyűlésen március 15-dike enyhén esős és hideg délutánján. Mondom ezt azért, mert nincs ideje most a felhangok szövegértelmezésének, például annak, hogyan is fog az egész ország leállni a március 30-adikára meghirdetett egyórás, az iskolaépületek előtti térben zajló civil engedetlenségi megmozdulás során. Nincs ideje annak sem, hogy akár elképzeljük, miként is fog az új alapokra helyezendő tárgyalásokon a kormányzat elfogadható szakpolitikusokat prezentálni, akik valóban értenek a közoktatáshoz. Annak meg végképp nem, hogy a legális sztrájk vagy a civil engedetlenségi megmozdulás vízválasztó lehessen.

Mondom azért is, hogy rendben volt minden, mert nagyon sokan voltunk. A résztvevők, tetszik vagy sem, politikai megmozdulásra mentek, politikai szándékból. Akkor is, ha egy alapvetően nagyon fontos szakmapolitikai kérdés alapozta is meg a tömeges részvételt.

És most jöjjön az a tételmondat, ami miatt belekezdtem az írásba. Ha a Fidesz-kormánynak van még egy cseppnyi megmaradt esze, akkor most arra fog játszani, hogy éket verjen a Tanítanék mozgalom és a pedagógusok szakszervezetei közé – bármi módon és áron. Feltevésem szerint az igyekezet inkább a pedagógus-szakszervezetek megnyerésére irányul majd. Ezt megelőzni és megakadályozni csak úgy lehet, ha a Tanítanék, az alternatív közoktatási platform és a szakszervezetek folyamatosan egyeztetnek, szerepeiket megbeszélik, és ha kell, fel is osztják egymás között. Ugyanakkor módot sem adnak arra, hogy egymás ellen kijátszhatók legyenek.

Kívánom, hogy mostantól egyetlen szereplőt se vezessen személyes hiúság, ambíció, elvakító népszerűség, netán sértettség. A mozgalmakat és szervezeteket megtestesítő arcoknak most együtt kell biztosítani, ha párhuzamos utakon is, de sohasem egymással szembekerülve, hogy az eredeti és égetően fontos társadalmi célokat kövessék a közoktatás és a nagy szociális ellátórendszerek tekintetében is. Ez a mi munkánk; és nem is kevés.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.