A magyar nyilvánosságban talán már elszoktunk a hasonló eseményektől. A Trump-jelenség kapcsán megfogalmazott általános szakértői vélemények szerint a választók fogékonyabbak lehetnek 280 karakteres Twitter-üzenetekre, mint több oldalas, szakértői alapossággal kidolgozott választási programokra. A jelölti vitát, mint műfajt azonban lehetséges adaptálni a mediatizált politikához. Ez az egyik ok, amiért nem kopott ki az amerikai politikai hagyományból.
Bár a jelölti viták valóban a választási programokról, cselekvési tervekről szólnak, más funkciót is betöltenek. A vita mutatja meg, hogy a politikus hajlandó reagálni a választói igényekre. Erősíti azt az elvárást, hogy a képviselet reszponzív legyen, tehát a későbbiekben is figyelembe vegye a választói igények változását. Éppen ebből adódik az, hogy a jelölti vitát a közvéleménynek kell „kierőszakolnia”. Olyan politikai klímának kell kialakulnia, ahol a jelölt csak veszíthet azzal, ha nem áll ki vitázni ellenfeleivel. Úgy tűnik, hogy az ellenzéki pártok most érzik ennek súlyát. Amennyiben lesz folytatása a vitáknak – például a 2019-es önkormányzati választások során – úgy szerencsés esetben átalakulhat a politikusok hozzáállása is e tekintetben. Érdemes azonban megjegyezni, hogy az ellenzék rá is van kényszerítve a vitákon való részvételre, hiszen erős a konkurencia és korlátozottak a szereplési lehetőségek.
| ||
A jelölti viták súlyát ugyanakkor az is adja, hogy a választók érdeklődnek a viták iránt. A netes portálok élő közvetítései mutatják, hogy van ilyen igény, már amit a cikkek alatti Facebook ajánlások száma következtetni enged. A Budapest 6. választókerületi vitáról szóló Index-cikket több, mint 1100-an lájkolták, ami kimagasló a politikai bulváron túlmutató írásoknál. A Republikon Intézet vonatkozó kutatásából ugyanakkor az is kiderül, hogy nem csak helyi, de országos szinten is van igény a jelöltek vitájára. Az általunk megkérdezettek 46 százaléka szerint nagyon fontos vagy fontos lenne, hogy a 2018-as választások előtt legyen miniszterelnök-jelölti vita, és csupán 21 százalékuk szerint nincs szükség vitára.
A jelölti viták elleni érvként az merülhet fel, hogy ezek a viták erősítik az ellenzéki rivalizálást, és igazolják a „magával foglalkozó” ellenzékről kialakított pejoratív képet, miközben korábban a Közös Ország Mozgalom is az ellenzéki együttműködési szándékot kívánta erősíteni (lásd választási rendszer reformja). Az ellenzéki rivalizálás azonban önmagában természetes dolog, hozzátartozik a politika lényegéhez. Jól mutatja ezt, hogy még most is folyamatos az üzengetés a médiában az egyes ellenzéki pártok vezető politikusai között. Ez utóbbi ugyanakkor többet árt az ellenzék megítélésének, mint egy moderált vita.
A képviselőjelölti vitáknak továbbá erős szimbolikus jelentése is van. A színpadra kiállított, kérdésekkel bombázott politikus kiszolgáltatott helyzetben van. Pőrén áll választói előtt, nem térhet ki a válasz elől, nem menekülhet el a parlament lezárt folyosóira, nem bízhat a baráti újságírók felkérdezéseiben. A szituáció jelzi, hogy a hatalmat nem örökbe és önmagáért, hanem időlegesen, feltételesen, szolgálat érdekében kapja.
Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.
Liberális szemmel – Republikon
Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.
