A migránsügy lehetne a Fidesz őszödi beszéde
IMG_1871.jpg

A migránsügy lehetne a Fidesz őszödi beszéde

  • Madlovics Bálint
  • 2018.02.01 16:16

Liberális szemmel – Republikon

Azaz a Jobbik nagy lehetősége, de egyelőre úgy tűnik, nem használják ki.

Lévén, hogy a közvélemény-kutatások egyfelől az ellenzék stagnálását, másfelől pedig a Fidesz–KDNP magabiztos előnyét jelzik, a kormánypártok számára a következő két hónap legfontosabb feladata saját táboruk egyben tartása. Ezt a kérdést két oldalról lehet megközelíteni: lehet nézni belülről, vagyis hogy a már meglévő szavazóbázis mennyire összetartó és mennyire kötődik a Fideszhez, és lehet nézni kívülről, hogy mennyire áll fönn az elpártolás veszélye. Máshogy fogalmazva a kérdés az, hogy van-e rá esély, hogy a Fidesz saját tábora egy másik párt javára fogyatkozzon, és így veszélybe kerüljön a várhatóan elsöprő újraválasztása.

Ebből a szempontból a Fideszre az elmúlt hetekben – sőt talán mondhatjuk: az elmúlt években – a legnagyobb veszélyt a betelepített migránsok ügye jelentette. A Fidesz a kommunikációját 2015 eleje óta a bevándorlók elleni uszításra építette föl; ez vált a párt fő üzenetévé, és a Fidesz-szavazók számára is a nemzetet a migránshordákkal (illetve az őket betelepíteni akaró Soros Györggyel) szemben megvédő, megalkuvást nem ismerő Orbán hősies képe vált pártkötődésük első számú igazolásává.

Narratívák és összeesküvés-elméletek – avagy miért és hogyan működik a sorosozás?

Amikor a kormánytagok Soros Györgyről beszélnek, akkor az nem egy hirtelen jött ötlet: tökéletesen illeszkedik az eddig kommunikált világképükbe. A politikai kommunikációnak két, egymástól eltérő felfogása van. Az egyik ügyalapú (issue-based): ez azt vizsgálja, hogy mely ügyek vagy témák napirenden tartása előnyös vagy előnytelen az adott politikus számára.

Az utóbbi időszak egyre erőteljesebb sorosozása is ezt a kötődést volt hivatott tovább szilárdítani. Az viszont, hogy Altusz Kristóf kormánypárti politikus arról beszél, hogy hazánk az utóbbi időben befogadott 1300 migránst, a kommunikációs térben az előbb lefestett képpel világosan szembeállítható, és alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a kormányzati narratíva hitelességét. Épp ezért olyan veszélyes a Fidesznek: megvolt rá a lehetőség, hogy a kormánypárt említett szavazói föltegyék maguknak a kérdést, hogy ha ők ténylegesen azt az erőt akarják támogatni, amelyik „megvédi az országot a bevándorlóktól”, akkor vajon nem csapták-e be őket így, hogy a Fidesz „fű alatt mégiscsak beengedi a migránsokat”.

Az elpártolás veszélye viszont csak akkor áll fönn, ha van hova elpártolni. Az ellenzéki erők közül az ügy nyilvánvaló haszonélvezője a Jobbik lehetne. Nemcsak azért, mert a Vona Gábor vezette alakulat a legnagyobb ellenzéki párt, hanem mert maga a migránsozás is tökéletesen beleillik a Jobbik saját narratívájába. Sőt valójában ez még a néppártosodás képét sem sérti; több újságíró is úgy vélekedett, hogy amikor Vona Gábor az évértékelőjében előhozta a migránsok ügyét, és az ország valóságos védelme mellett érvelt, azzal visszalökte a Jobbikot a xenofób rétegpárt kategóriájába. Ez azonban egy optikai csalódás: összekeverik a szélsőségesség objektív mércéjét azzal, hogy a társadalmon belül mi számít szélsőségesnek. A felmérések szerint hazánkban a társadalom nagyobb része átvette lényegében a Fidesz migráns- és terrorizmusellenes narratíváját, kvázi ez lett a „mainstream” álláspont – így pedig ennek a fölvállalása nem egy szűk réteg megcélzása, illetve elszigetelődést sem jelent a magyar nép többségétől.

false

Röviden tehát a Jobbik számára ez a mostani 1300 migráns – ha fogalmazhatunk így – talált kincs: nemcsak beleillik a saját, eddig kommunikált üzenetrendszerébe, de még arra is alkalmas, hogy rést üssön a Fidesz hitelességén. És mivel Vona eddig is markánsan képviselte a bevándorlás-ellenességet, azaz lényegében a fideszes narratívát, a Jobbik révén befogadó alternatívát nyújthat a fideszes szavazók számára, akik az ország biztonságát immár nem látják biztosítva a migránsokat befogadó orbáni vezetés által.

Az elmúlt napok Vonával szembeni fideszes lejárató kampánya erre a fenyegetésre ad választ. Az, hogy Vona Gábort megpróbálja a kormánypárti média és politikusgárda minél erősebben az iszlámhoz és a bevándorlókhoz kötni, pontosan arról szól, hogy mélyítse az árkot a saját és a Jobbik tábora között, hogy megakadályozza a fideszes szavazók elpártolását. Lényegében, ami a Fidesz és a Jobbik között zajlik, az egy hitelességi versenyfutás: ugyanannak a migránsellenességnek a mentén próbálják bebizonyítani, hogy a másik féllel szemben ők méltók ennek a programnak a képviseletére. Ami újdonság a Fidesz és a Jobbik közti dinamikában viszont, hogy most a Fidesz defenzív helyzetben van: saját emberük által esett csorba a hitelességükön, az ő oldalukon robbant ki a botrány, és nekik kell most megvédeni magukat az ellenzéki támadásokkal szemben. Többen – köztük maga a Jobbik elnöke is – megvonták a párhuzamot az Altusz Kristóf-féle hangfelvétel és Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde között, és valóban: az ügyben benne van az a potenciál, hogy széles körben bizonyítsa a kormány szavahihetetlenségét, és a Jobbik révén kibillentse a rendszert az egyensúlyából.

2018 tétje, hogy megbillen-e a centrális erőtér

Az Orbán-rezsim hatalmi alapját nem a kétharmados fölhatalmazás adja. Ami nélkül nem tudna működni, az a centrális erőtér. Az ellenzéki szavazóknak a választási év mindig azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy végre sikerülhet változtatni a politikai erőviszonyokon.

Azonban bő két héttel az ügy kirobbanása után közel sem látunk olyan össznépi fölháborodást, mint 2006-ban a Gyurcsány-beszéd kiszivárgása után. Ennek van két strukturális oka is. Az egyik a médiakörnyezet, tehát hogy míg 2006-ban az őszödi beszéd, illetve annak hazugságra vonatkozó része a közmédiában ment le először, majd utána végigvonult az egész sajtón és a választásokig a fideszes médiák felszínen is tudták tartani, addig ma az ellenzék lehetőségei finoman szólva korlátozottabbak, mint a kormányéi. A másik strukturális ok pedig az ellenzék állapota, tehát hogy jóval töredezettebb és a távolság is jóval nagyobb a legnagyobb ellenzéki párt és a kormánypártok között, mint a 2006-ban volt.  Míg így valóban nehezebb kommunikálni mind az elpártolás okát, mind pedig az elpártolás kívánatos irányát, a migránsügy messze a Jobbik legjobb lehetősége lett volna, hogy rögtön a kirobbanása után utcára vigye az embereket, és később aztán az egész kampányát arra fűzze föl, hogy Orbánék „hazudnak”, mert valójában „veszélybe sodorják a társadalmat”, hiába beszélnek kerítésről meg „migránsmentes övezetről”. Ehhez képest viszont a Jobbik nem aknázza ki ezt az ügyet úgy, ahogy azt a saját szempontjából érdemes lenne: se tüntetéseket nem szervezett, sem pedig a határozott kommunikációt nem építette ki (lásd például a Jobbik szóvivőjét, aki még azt is megkérdőjelezte, szembemenve a jobbikos narratívával, hogy ez az 1300 migráns egyáltalán veszélyt jelent-e Magyarországra).

Természetesen nyitva áll még a Jobbik előtt, hogy a kampányban központi elemmé tegye ezt az ügyet, és így próbálja meg megnyerni a Fidesszel szembeni hitelességi versenyt. A Fidesz a következő időszakban tovább szilárdítja majd a táborát, és igyekszik majd a most még ingadozók számára is az egyetlen alternatívaként föltűnni; ezt a tábort megcélozva a Jobbik keresztülhúzhatja a számításait.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

Neked ajánljuk