Nagy híre kelt annak a kommentelési útmutatónak, amely a fideszes Simonka György támogatóinak nyújt segítséget a helyes panelek, érvek alkalmazásához a Facebookon.
Az Együtt helyi politikusa által nyilvánosságra hozott és rejtélyesen a „stáb” által jegyzett anyag arra vonatkozóan ad tanácsot a szimpatizánsoknak, hogy melyik felületre milyen üzeneteket fogalmazzanak meg, milyen stílusban posztoljanak, valamint példákat is felsorolnak az útmutató szerzői. Bár a Békés megyei fideszes belharc önmagában is érdekes a kormánypárt szigorú egységét ismerve, a kommentelési útmutató adott a széles nyilvánosság számára is egy kis betekintést a kommunikációs harcok mindennapjainak világába. Az útmutató nyilvánosságra kerülésével ugyanakkor sokak számára igazolódni látszik az, hogy bérkommentelők és fizetett trollok rejtőznek a következetes politikai véleményt képviselők profilja mögött. Az útmutató stílusa, taglalása, összeszedettsége arra utal ráadásul, hogy nem először készített ilyet a „stáb”, hanem inkább sajátos műfajról van szó.
| ||
Az már teljesen magától értetődő, hogy a közösségi média Magyarországon is átalakította a politizálás kereteit. Tüntetések a Facebookon szerveződnek, politikusok blogokat írnak, megváltozik a nyomtatott sajtó szerepe és részben jelentősége is. Arra is gyakran adódott példa, hogy politikai erők a közösségi médiában kívánnak támogatást szerezni, akár anyagiról, akár természetbeniről volt is szó. A Facebookon azonban nem csak egy irányból érkezik a kommunikáció, hiszen minden felhasználónak van lehetősége a megszabott keretek között kinyilvánítania véleményét, szimpátiáját egy adott ügyben. Korábban az állampolgároknak csak az emelt tarifás betelefonálós műsorok, az „utca embere” típusú riportok, valamint a sokak szerint a szerkesztőségek által írt, de biztosan általuk válogatott olvasói levelek voltak a nyilvánossághoz való hozzáférés egyetlen eszközei. Az internet, a web2.0 és a közösségi média egyértelmű változást hozott ebben a tekintetben, ami felforgatta a közéletről, politizálásról és részvételről kialakított korábbi elképzeléseket.
A Simonka György békési támogatóinak szóló kommentelési útmutató bizonyítja, hogy a Facebook nemcsak az egyes állampolgár megszólalásának vagy a civilek mozgósításának, hanem a professzionálisan végzett agitációs munkának is a terepe. A politikai mozgósítás bizonyos formáihoz már hozzászoktunk, ilyen a telefonos üzenetek küldése, a többnyire a választási ajánlás miatt végzett egyéni megkeresés, a kitelepülés forgalmas helyekre és az aláírásgyűjtés. Bár feltételezhetően a kommentelési útmutató az önkénteseknek szólt, akikről szűkebb környezetükben is tudni lehetett, hogy Simonkát támogatják, a közvélemény számára mégis meglepő lehet a Facebook ilyen módszeres használata a kommunikációs adok-kapokban.
A Simonka-ügy kapcsán felbukkanó kommentelési útmutató példája azt mutatja, hogy a közösségi média nem csak az információk átadására, támogatók toborzására, események szervezésére alkalmas: a kommentháborúk szervezetten zajlanak. A többi kampányeszközhöz mérten szokatlan módszer önmagában nem sérti a sajtó szabadságát, de a közösségi nyilvánosságban torzíthat, különösen, ha nem tudható, hogy milyen szervezetek állna a politikai agitáció mögött. A kommentelési útmutató továbbá minden bizonnyal csökkenti a Facebookon posztoló állampolgárok egymás iránti bizalmát, az eltérő vélemények meghallgatását, elfogadását; az általános empátiát.
