Kis év végi optimizmus

  • Mikecz Dániel
  • 2016. december 25.

Liberális szemmel – Republikon

“Egy tüntetés utáni kormányzati visszavonulás önmagában persze nem egetrengető eredmény, de a magyar tapasztalatok fényében igenis fontos fejlemény. “

Az év vége felé egyre gyakrabban lehet hallani azt a véleményt, hogy 2016 nagyon rossz év volt, és éppen itt az ideje, hogy elmúljon. Kétségtelen, hogy idén számos művész, alkotó távozott el, folytatódott a szír polgárháború, valamint Donald Trump győzelme többeknek azt jelezte, hogy beköszöntött a bizonytalanság, a politikai rögtönzések időszaka. Mindennek tetejébe már az amerikai elnökválasztás előtt is bizonyossá vált, hogy Oroszország célja az Európai Unió destabilizálása. Az utóbbi évben egyre gyakrabban merült fel annak is a lehetősége, hogy a NATO és Oroszország között nyílt konfliktus lesz, többek között a balti országok kapcsán. Továbbá nem nehéz egy bizonyos tendenciát látni az egyes történések között. Nem is minden ok nélkül lehet például az orosz befolyást sejteni a jobboldali populista pártok előretörésében, noha létezik oroszellenes jobboldali populizmus is, ahogyan ezt a lengyel kormánypárt példája mutatja. Az egyes történéseket aggodalommal figyelők azonban mintha figyelmen kívül hagynák, hogy a populista hullám korántsem olyan töretlen, ahogyan azt többek között a Fidesz is láttatni szeretné.

false

 

Fotó: MTI/EPA-Leszek Szymanski

A múlt héten éppen Lengyelországban értek el fontos eredményt a sajtószabadság mellett tartott tüntetések. A kormánypárt beleegyezett abba, hogy a Szejm üléseinek közvetítéséről szóló rendelkezésről majd januárban egyeztetnek a politikai erők, addig a korábbi szabályozás marad érvényben. Tehát előrelépés történt az eredeti konfliktus ügyében, amelynek lényege az volt, hogy az újságírók, szerkesztőségek egy szűkebb körének engedélyezték volna csak a törvényhozásból való tudósítást – ez természetesen nem jelenti azt, hogy a későbbi egyeztetéseken ne akarná a Jog és Igazságosság korlátozni a törvényhozási tudósítás lehetőségeit. De az ünnepek előtt nem csak a lengyel kormány, a tüntetők is időt nyertek: nem kellett az érdeklődés csökkenése miatt felfüggeszteni a tiltakozásokat. A lengyel események szempontjából fontos elem volt ugyanakkor, hogy a sajtószabadságért és az új alkotmánybírósági törvény ellen korábban is kiálló KOD (Demokráciavédelmi Bizottság) – a gyakori magyar gyakorlattal ellentétben – nem az ellenzéki politikai pártokkal szemben, hanem azok szövetségeseként határozza meg önmagát.

Egy tüntetés utáni kormányzati visszavonulás önmagában persze nem eget rengető eredmény, de a magyar tapasztalatok fényében igenis fontos fejlemény. A vélt és valós párhuzamok ellenére nem egyértelmű az a szembeállítás, amit a magyar kormányfő is tesz a régi elitek és az emberek szavát meghallgatni képes új politikai erők között. Mutatja ezt, hogy a megismételt osztrák elnökválasztáson sem a magyar kormány szívének kedves eredmény született, azaz nem a Fideszhez közel álló Szabadságpárt jelöltje nyert. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne léteznének olyan társadalmi folyamatok, amelyek azt jelzik, hogy máshol vannak a politizálás formáinak és tartalmának hangsúlyai. A gyűlölködést és a mesterséges szembeállítást elvető politikai erőknek éppen azon kell lenniük, hogy a megfelelő eszközök és a kívánatos intézkedések megtalálásával csökkenjen az a bizonytalanság, ami terepet ad a jobboldali populista erőknek. A kormányközeli média és megmondóemberek által hangoztatott vélemény ellenére azonban korántsem dőlt el 2016-ban, hogy az orbáni receptet alkalmazza-e majd egész Európa.

Figyelmébe ajánljuk

Szergej Tyimofejev orosz költő: „Nem tudom, hogy a kortárs orosz kultúra hogyan fogja túlélni ezt az őrületet”

Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.