Brüsszel, Soros, migránsok, ENSZ: több mint három éve folytat gyűlöletkampányokat az Orbán-kormány. Mi a sikerük titka?

2015 óta egymást érik az Orbán-kormány gyűlöletkampányai, amelyek megcélozták már a menekülteket és a migránsokat, az Európai Uniót („Brüsszelt”), Soros Györgyöt és a hozzá köthető szervezeteket és intézményeket, sőt még az ENSZ-t is. A kormány államilag finanszírozott országos plakátkampányokat, hirdetéseket, nemzeti konzultációkat, még egy népszavazást is felhasznált látszólag arra, hogy „tájékoztassa” az embereket és „kikérje a véleményüket”, valójában azonban nem csinált mást, mint a saját álláspontját igyekezett alátámasztani és elfogadtatni.

Orbán a kampányokat sikeresnek értékeli, hisz a választásokat ismét megnyerték, és valóban, a közvélemény-kutatások eredménye szerint egyre rosszabb véleménnyel vagyunk a kampányok célpontjairól, és egyre inkább hiszünk a propagandának. Egy friss felmérés szerint a magyarok félnek a világon a vizsgált országok közt a legjobban a migránsoktól: a magyar társadalom több mint kétharmada tartja a migrációt kiemelt fenyegetésnek. Eközben rendszeressé kezd válni a rendőrség kihívása egy-egy fejkendő vagy sötétebb bőrszín miatt, és sokan gondolták a választások előtt, hogy Soros György és pártja is versenybe száll majd az ország kormányzásának jogáért. Mi lehet ennek a sikernek az oka?

Az ellenség evolúciója

Orbán számos ellenségképet kreált az évek során, hogy fenntartsa a társadalom igényét egy erőskezű vezetőre, de csak nemrég rendezte ezeket egy összeesküvés-elmélettel is felérő átfogó narratívába. Az első célpontja – még jóval a migránsok előtt – a belső ellenség volt: az a „balliberális” ellenzék, amely az országot irányította a rendszerváltás utáni első húsz év nagy részében, és amely szerinte elárulta és eladta az országot a külföldieknek és a nagytőkének a gazdasági liberalizáció nevében, hogy aztán az összes profitot a maga gazdagodására fordítsa.

Habár ez a narratíva elég volt két választási győzelemhez, 2014-es újraválasztását követően Orbán népszerűsége mélyrepülésbe kezdett. Ekkor fedezte fel a menekülteket – még a menekültválság előtt –, mint következő potenciális fenyegetést, amelynek segítségével megszilárdíthatja hatalmát. Először az idegenek még csak „gazdasági bevándorlók” voltak, akik valahogy egyszerre akarták elvenni a munkánkat és élősködni a jóléti rendszerünkön, de elég gyorsan bűnözőkké és terroristákká váltak, akik el akarják törölni az európai civilizációt a föld színéről.

Mindeközben a menekültválságot kezelni nem tudó, de közös megoldásra törekvő Európai Unió kézenfekvő ellenségfigurává vált, és ugyanerre a sorsra jutott a választási kampány hajrájában az ENSZ is, ami szintén hatáskörét átlépve akarta az országot menekültek befogadására kényszeríteni – legalábbis a kormánypropaganda szerint.

Soros György 2017 elején tűnt fel, mint a világraszóló összeesküvés kitervelője, akinek célja a kormány szerint egy nemzetállamok nélküli multikulturális Európa létrehozása migránsok és „fizetett politikai aktivisták” segítségével. Ezzel az összes korábbi ellenség, így a magyar „balliberális” ellenzék, a kormánykritikus média, az EU, az ENSZ és a nemzetközi és civil szervezetek mind eszközökké váltak a milliárdos kezében a „Soros-terv” végrehajtására.

De miért dőlünk be ennek a propagandának?

Nos, az egyik oka, hogy akármennyire is légből kapottnak is tűnik a kormány narratívája, az emberek szemében van benne igazság. A rendszerváltás utáni liberalizációt követően romlott az életszínvonal, nőttek a vagyoni különbségek, és nőtt a munkanélküliség. Bár utóbbi az elmúlt években csökkenni kezdett, ma is egyre nő a dolgozói szegénységben élők aránya, és a lakosság negyede szegénységben él. Az egyébként is általános létbizonytalanságot változtatta tömeghisztériává a megélhetésünkre és biztonságunkra törő migránsokról szóló propaganda.

Az amerikai milliárdos démonizálása sem volt nehéz, hisz megágyaztak annak a liberalizáció folyamán a korábbi kormányok által elkövetett hibák, és az ezekre épülő folyamatos fideszes lejáratókampány. Az emberek nagy része szerint a politikai kapcsolatok elengedhetetlenek a vagyonosodáshoz és a gazdagok korruptak. Ezek az egyébként tapasztalaton alapuló elképzelések remek táptalajt biztosítottak a vagyon és a hatalom összefonódásáról és a kisember megnyomorításáról szóló elméleteknek, így a Soros György befolyásáról szóló narratívának is.

A másik ok egyértelműen a kormány stratégiája. Orbán kiválóan találja meg és használja fel az emberek negatív tapasztalatait és félelmeit, épít köréjük egyszerű, koherens, mindenki számára érthető összeesküvés-elméleteket, és szajkózza őket szóról szóra ugyanúgy minden kommunikációs csatornán keresztül. Sikeresen választott továbbá olyan célpontokat a menekültek és Soros György személyében, akikről az emberek nagy részének saját tapasztalata nem volt, így az úgynevezett „tájékoztató kampányoknak” és a kormányközeli médiának sikerült a csúsztatásokat és az álhíreket az unalomig ismételgetéssel hihetővé tenni. Mivel az ellenségfigurák szimbólumaivá váltak az emberek amúgy is létező félelmeinek és még fel is erősítették azokat, Orbán elérte, hogy önmagát az egyetlen olyan vezetőnek láttassa, aki képes megvédeni az embereket a közelgő fenyegetéstől.

Kilátások a jövőre nézve

A menekültválság kezdetén Orbán még egyedül volt a migráció radikális elutasításával, és az egyetlen kihívója a közös megoldásra törekvő Európai Unió volt. Azonban a német kormánykoalíció válsága kapcsán újra terítékre került a migráció kérdése az EU-ban, és az álláspontok több országban a migráció elutasítása felé mozdultak el. Ugyan a tagországok így is megosztottak az ideális megoldást illetően és végső megoldás nem született, a múlt heti csúcstalálkozó eredménye az orbáni álláspontot és az európai politika jobbra tolódását látszik igazolni. Miközben nyugat-európai ellenfelei lassan elfogynak, a magyar miniszterelnök retorikájában egyre inkább emeli a harc tétjét, hisz csak egy elhúzódó csatahelyzet biztosíthatja a hatalma megtartását.

A cikk egy korábbi verziója a 4Liberty.eu oldal számára készült.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.