A kormány depolitizálta a konfliktusokat, azzal, hogy olyan szereplőket nevezett meg ellenfélként, akik nem indulnak a választásokon. De ezzel annak tétjét is csökkenti.

A Republikon Intézet legfrissebb kutatása szerint nem csak a Fidesz választóira jellemző az optimizmus. Mind a baloldali és liberális, mind a Jobbik szavazóinak háromnegyede is úgy gondolja, hogy a 2018-as választás még nem lefutott, a fő kérdés az, hogy a Fidesz többséget tud-e szerezni. Ez az eredmény meglepő annak tekintetében, hogy az ellenzéki nyilvánosságban a véleményvezérektől vissza-visszatérő elem, hogy a Fidesz akár négyötöddel is nyerhet a választásokon. Nem véletlen, hogy egyes ellenzéki stratégiák inkább csak azzal a reálisabbnak tartott forgatókönyvvel számolnak, aminek célja elsősorban a Fidesz kétharmadának megakadályozása.

Az ellenzéki szavazók optimizmusa természetesen jó hír az ellenzéki pártoknak, hiszen a győzelemben bízó választók mozgósíthatóak. Meg fognak tehát jelenni az urnáknál és szavazni fognak a kormány ellenében az általuk esélyesnek tartott ellenzéki a jelöltre és pártra. A kormány szempontjából azonban a 77 százaléknyi fideszes, akik szerint nem a győzelem, hanem a csupán kétharmad a kérdés inkább aggodalomra adhat okot. A túlzott önbizalom eredménye ugyanis az lehet, hogy a kormánypártiak kevésbé mozgósíthatóak, hiszen nem érzik veszélyben a 2018-as győzelmet.

Az ellenzéki választók optimizmusának fenntartása tehát életbevágó az ellenzéki szereplés szempontjából. A lelkesedés, a győzelem esélyével való kampányolás pedig úgy tartható fenn, ha az ellenzék látható és a kormánypárt elbizonytalanodik. Éppen az utóbbi hetekben az OLAF Elios-jelentése mutatta meg, hogy vannak olyan ügyek, amelyek alkalmasak arra, hogy zavarba hozzák a kormánypárti kommunikációt. Ezek az ellenzéki győzelmek lelket öntenek a kormánykritikus szavazókba, hiszen úgy látják, hogy képesek hatékonyan cselekedni az ellenzéki pártok. Az Elios kapcsán ráadásul – ellentétben az 1300 oltalmazott státuszt kapó menekült ügyében – összhang jött létre az ellenzéken belül a Jobbik és a baloldali, liberális pártok között a korrupció ideológiai semlegessége révén.

A sajtó fogyasztása mindig tükrözi a befogadó ideológiai elfogultságát, nem véletlenül léteznek régóta többek között liberális, konzervatív vagy baloldali újságok, szerkesztőségek. Normális esetben azonban a nyilvánosság egységesebb, nem oszlik átjárhatatlan dimenziókra. Azzal, hogy a kormány kialakított egy médiabuborékot az egyébként stabil szavazótáborának, nem csak a kormánypárti igazságokban való elbizonytalanodástól óvja meg őket, de a veszélyek, kockázatok érzékelésétől is. Bár Orbán Viktor a választáson való részvételre buzdította választóit és nyilvánvalóan be fog indulni az „elért eredmények”, a nemzeti szuverenitás védelmének igénye is, éppen maga a miniszterelnök beszélt vasárnap az ellenzék jelentéktelenségéről.

Korábban a kormánykritikus civilek, majd Soros György beemelésével a kormány depolitizálta a konfliktusokat, azzal, hogy olyan szereplőket nevezett meg ellenfélként, akik nem indulnak a választásokon. Ezzel sikerült kitakarnia az egyes konfliktusokból az ellenzéki pártokat, így azonban a választások tétje is csökken. Nem véletlenül kerültek ki azok a plakátok, amelyeken Soros György öleli keblére az ellenzék vezetőit. A kampány egyik kérdése így az is, hogy mekkora lesz a választási részvétele az egyes politikai oldalak szimpatizánsainak. A depolitizálás, az ellenzéki veszély bagatellizálása, a szimpatizánsok patyomkin világban való foglyul ejtése nem kedvez a kormánypárti szavazók magas részvételének, közöttük ráadásul mind többen vannak a kisebb települések lakói és az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők, akik rendszerint nehezebben mozgósíthatóak.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.