Mi marad a romokon, ha megszűnik a bulinegyed?
bulinegyed_2.jpg

Mi marad a romokon, ha megszűnik a bulinegyed?

  • Király Dávid
  • 2018. február 16.

Liberális szemmel – Republikon

Akik bezáratnák a szórakozóhelyeket éjfélkor, azok Belső-Erzsébetváros fejlődését is megakasztanák: tulajdonképpen halálos ítéletet kérnek a kerület jövőjére.

Miután az Alkotmánybíróság szerdán elutasította a bulinegyedről szóló népszavazást vitató beadványt, a VII. kerületi választópolgárok vasárnap referendumon dönthetnek az erzsébetvárosi bulinegyed sorsáról. Néhány héttel ezelőtt ugyanezen az oldalon sorra vettem már, miért káros a kerületi önkormányzat által kiírt népszavazás, abban a cikkben azonban nem foglalkoztam érdemben magával a bulinegyeddel.

Öt érv a bulinegyedről szóló népszavazás ellen

Az erzsébetvárosi népszavazás a bulinegyed problémáit nem oldja meg, de mindenkinek károkat okozhat. Egy hónap múlva, február 18-án dönthetnek az erzsébetvárosiak a bulinegyed sorsáról. A VII.

Jóllehet a népszavazás hivatalosan arról szól, hogy az Erzsébet körút, a Rákóczi út, a Károly körút és a Király utca által határolt területen éjfélkor bezárjanak-e a kocsmák és a szórakozóhelyek, a szavazás valódi tétje azonban az, hogy az éjfélkor bezárni kényszerülő és így csakhamar tönkremenő vállalkozások eltűnésével a VII. kerületiek rövid határidővel megszüntessék-e a Budapest egyik legvonzóbb turisztikai attrakciójának számító bulinegyedet.

A népszavazást megelőző időszakban számtalan érv elhangzott a bulinegyed mellett és ellen, azzal is sokan tisztában vannak, rövid távon milyen következményei lennének a negyed megszűnésének, Belső-Erzsébetváros hosszabb távú jövőjéről azonban nagyon keveset hallhattunk. Pedig nem nehéz kitalálni, mi lesz a bulinegyed helyén annak megszűnése után; pontosan ugyanaz, ami előtte is volt: semmi.

Húsz évvel ezelőtt Belső-Erzsébetváros egy elszegényedett, a háború nyomait házfalain viselő, lepusztult ingatlanállománnyal bíró, szürke és érdektelen városrész volt a pesti belváros határán, amelynek gyalázatos állapotban lévő, de fontos építészeti értékei egymás után tűntek el, hogy átadják helyüket a legrosszabb minőséget képviselő lakópark-építészetnek, és így a régi, jobbára érdektelen városrész új, jobbára érdektelen városrészként szülessen újjá.

Megjelenésükben idegen, minőségükben silány lakódobozok sora nőtt ki egyebek mellett a Dob és a Holló utcában, nyomukban pedig olyan épületek tűntek el, mint az egykor patinás, lebontásakor korántsem menthetetlen állapotú ezüstműves ház. (A téma iránt érdeklődőknek érdemes forgatni Perczel Anna Védtelen örökség című nagyszerű könyvét.)

Hasonló sors várt Belső-Erzsébetváros (és nem mellesleg Terézváros) számos más régi, köztük a budapesti zsidó közösség számára fontos lakóházára is; ezek egy részét a hatékonyan fellépő civilek – közülük is kiemelendő az ÓVÁS! egyesület – mentették meg a bontástól az akkor még működő műemlékvédelemmel együttműködve.

E lakóikat, üzleteiket elvesztett épületeket azonban a jellegzetesen budapesti vendéglátóformát megteremtő romkocsmák töltötték meg új élettel. A Szimpla, a Szóda, a Mumus, később a Mika Tivadar és a Kőleves kert és társaik tették le a bulinegyed alapjait, amelynek köszönhetően a pusztulóban lévő belső-erzsébetvárosi épületek egy része nemcsak megmenekült a bontástól, de azóta kívül-belül meg is újulhatott (lásd: Kazinczy utca 41., 47.).

A bulinegyed nemcsak ordító angolokat, kapualjakban vizelő hollandokat és Sziget-afterező franciákat hozott a VII. kerület belső részébe, hanem kultúrát is. Galériákat, gyakran épp a kocsmákban, kávézókban megrendezett kiállításokat, koncerteket, és – ami talán a negyed jövőjét tekintve talán a legfontosabb – a rántott húsos, halászleves, töltött palacsintás veneszi konyhaipart meghaladó gasztrokultúrát.

Megfordítva: aki a vendéglátó- és szórakozóhelyek éjféli bezáratásával a bulinegyed felszámolására törekszik, az az említett fejlődésre és a városrész jövőjére is halálos ítéletet kér. Ha a negyed megszűnik, az az immár békésen szendergő kerületi lakókon túl azt is jelenti, hogy ez a jobb sorsra érdemes városrész ott folytathatja a lepusztulást és a szlömösödést, ahol 18-20 évvel ezelőtt abbahagyta.

Budapest területe 525 négyzetkilométer, ebből az erzsébetvárosi bulinegyed kevesebb mint egy. Mindenki, egész Budapest azzal jár a legjobban, ha az este kiürült utcákra, csendes éjszakákra vágyók a maradék 524 négyzetkilométeren keresnek maguknak lakóhelyet, ahol igényeiknek megfelelően élnek és közben élni hagynak egy nehéz múltú, de azzal megbirkózni és élni akaró városrészt.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.