Az izsáki kényszervallatás háttere

Néhány pofon rendben van

  • Matkovich Ilona
  • 2013.05.25 12:04

Riport

Múlt szerdán eltemették romániai szülőhelyén azt a 47 éves orgoványi férfit, akit a gyanú szerint rendőrök vertek halálra vallatás közben. A kiskunsági Homokhát mélyszegénységtől sújtott és indulatokkal terhes tanyavilágában tudakozódtunk Bara József tragikus halálának körülményeiről.

"Itt akinek láncfűrésze van, mindene van. Emiatt tört ki a balhé, a Stihl miatt. Itt mindent ellopnak. Ha csak magadat nem véded, senki nem fog megvédeni. Bara Józsinak a láncfűrész lett a veszte, hogy ellopta a legjobb barátjától, az meg nem nyugodott bele. Pedig mind a kettő román, igaz, már vagy húsz éve jöttek át" - ad rövid helyzetjelentést egy orgoványi szőlősgazda a külterületre vivő Lőtéri úton, amikor Bara József özvegyének tanyája felé kérünk útbaigazítást. Aztán kiderül, hogy az asszonnyal találkozni nincs esély, a temetésre utazott Szatmárba. "A tanyájukon nincs sok látnivaló, víz és villany sincs, nem is kell oda tévé, csinálják azok maguknak a valóságshow-t. De ha már itt vannak, ne csak a rosszat írják: nézzék meg a betonúthoz közeli rendes tanyákat is, németek és svájciak laknak benne, senki nem érti, miért jöttek ide, hacsak nem a jó levegő miatt" - teszi hozzá.

Közeg

A háromezer lelkes Orgovány lakóinak egyharmada a külterületeken él. A községben a polgármesteri hivatalon kívül az uniós támogatással felújított iskola, óvoda és bölcsőde a legnagyobb munkaadó. A betonúttól távoli tanyákról nemhogy a huszonhat kilométerre fekvő Kecskemétre, de a tíz kilométerre fekvő izsáki pezsgőgyárba bejárni is kihívás. A község rendszerváltás utáni leépülése nem sokban különbözik a hasonló dél-alföldi településekétől. Először az egykor jól menő, a képzetlen munkaerőnek folyamatos munkát biztosító izsáki termelőszövetkezet, aztán a részben erre épült feldolgozóipar, végül a lakosok mentek tönkre az elmúlt húsz évben. A módosabb gazdák egymáshoz járnak napszámba, vagy romániai vendégmunkásokkal dolgoztatnak feketén napi 4000-4500 forintért, hajnaltól sötétedésig. Ha valamelyik tanyasi házból kihalnak, az örökösök akár egy-két millió forintért is boldogan szabadulnak az ingatlantól. A tanyasi élet a lecsúszott, elszegényedett emberek számára vált a bizonytalan újrakezdés színterévé.

A tanyák udvarán autóroncsok, sitthalmok, az egyik helyen preparált rókák szellőznek az enyhe szélben, amely már most is magasra hordja a homokot. Jöttünkre hatalmas komondorokkal és pásztorkutyákkal kísérve állnak ki az emberek az útra. Egy fiatal nő, aki jól ismerte az áldozatot és élettársát, "a Józsit" rendes embernek tartotta. "Inkább csak Andival, az élettársával volt agresszív, ha ivott, de hát itt mindenki iszik, ebben nincs semmi különös. A Józsi szobafestő volt, a munkatársával elfogyasztottak naponta két-három liter fehér pancsolt bort, mert azt szerette, de hogy nem lopott, az biztos. Én a házat is rá mertem hagyni" - jelenti ki határozottan az asszony, aki minden tisztelete mellett azt üzeni "Pintér úrnak, hogy a Homokháton nemhogy két hét, de három év alatt sem tett rendet a rendőrség, és az embereknek már nagyon elegük van a mindennapos lopásból és az éjszakai portyázókból. Amikor ellopták a Zsigulinkat, magunk vettük üldözőbe a tolvajt, de hiába szóltunk a rendőrségre, azt mondták, először menjünk be a jegyzőkönyvet felvenni. Aztán sose lett meg az autó, másikat meg nincs miből venni."

A meglehetősen leharcolt orgoványi művelődési ház lépcsőjén üldögélő közmunkás-asszonycsoporttól is érdeklődünk az esetről, de ők visszairányítanak a Lőtéri útra, "ott lakik Fóliás Jani, a román cimborája, a hatalmas fóliasátrakról megismerik a házat". Majd ő elmeséli rendesen, hogy is volt az eset, hisz ő hívta ki a rendőröket Barára, akit egyébként összeférhetetlen embernek írnak le, "amit a szeme meglátott, a keze nem hagyta ott". Akkor is italos volt, amikor a rendőrök bevitték. "Egy-két pofon, az rendben van errefelé, de azért agyonverni nem szabadott volna" - mondja egyikük, aztán a beszélgetést befejezettnek tekintve egykedvűen tovább falatozik az ölébe terített szalvétából.

Sorosán János módos embernek számít a faluban, becenevét precízen felhúzott fóliasátrairól kapta, amelyekben retket, paprikát, szamócát, szegfűt, krizantémot termeszt. Huszonkét éve adta el a székelyudvarhelyi két szoba, összkomfortos panellakását, "aztán idelopta a pénzt vissza, az óhazába". Mindkét gyermekének szakmája, munkája van, házat vettek a faluban. "A feleségem 13 éve dolgozik három műszakban a kecskeméti konzervgyárban. Télen hatvanezer forintot hozott haza, és akkor a csavargó barátom megkönnyít 92 ezerrel, amennyibe a Stihl került! Én virradattól sötétedésig dolgozom, ma reggel már eladtam a piacon 200 csomó retket, de aki velem ujjat húz, az nagyon megbánja" - méltatlankodik a középkorú férfi, akit láthatóan nem viseltek meg az elmúlt napok eseményei.

Fóliás a tragédia napján a háza előtt megszólította Bara Józsefet és az élettársát. Józsi, aztán fog-e még a Stihl, kérdezte tőle. "Erre majdnem nekem jött, mondom, ne gyere be, mert leszúrlak." Fóliás láncfűrésze egyébként tavaly augusztusban tűnt el, majd amikor a rendőrség három hónap múlva bizonyíték hiányában lezárta a nyomozást, a sértett odadörgölte a rendőröknek, hogy "figyeljétek Jani bátyátokat, majd ő kinyomozza". "Nagyot csalódtam Józsiban, úgy megbíztam benne, hogy nem igaz. Saját magát húzta csőbe, amikor elvitte a Stihlt javítani, aztán meg árulni kezdte a kocsmában. De elvitte a flexemet is, a német vendégektől kapott sonkát, és hatvan méter vezetéket ledarabolt a baltámmal - állítja, majd hozzáteszi: Józsi halála óta az egész falu ellene fordult. - Azt mondják, ha nem szólok a rendőröknek a Stihl miatt, akkor még mindig élne, és hogy el kell innen költözzek. De hát én akartam, hogy úgy megverjék, hogy belehaljon?

Nézetek

Az orgoványi kocsmában megtudjuk, hogy ezen a vidéken, amely egyébként a Dél-Alföld egyik legszegényebb régiója, négy etnikum él: az ősmagyar, a magyar cigány, a román és a román cigány, és nagy szükség volna a csendőrség visszaállítására. Az ősmagyarok száma erősen csökkenőben, a fiatalok elköltöznek a munka után akár az ország másik végébe is. A legszegényebbek azért jönnek ide, mert itt nincs ellenőrzés, hanem önbíráskodás van. A környéken uralkodó állapotok érzékeltetésére vég nélkül sorolják a példákat. "A fát mindenki lopja. Van, aki a gyümölcsöt is, de a szomszédnak nem csak a barackosát kopasztották meg szüret előtt, a kamrájából a baracklekvárt is elvitte a cigány gyerek. Amikor rászólt az öregasszony, azt mondta neki, ne ugasson, mert agyonütöm ám! Ahol meghal az öregember, és az öregasszony egyedül marad, annak annyi, jobb, ha szélesre tárja az ajtaját a tolvajok előtt, és még meg is hajol nekik."

Egy cigány férfi a védelmére kel az övéinek. "A faluban rendesek a cigányok, ő is napszámba jár. Csak akkor irritálják a magyarokat, mert tény, hogy azok is nyomorognak, amikor odaállnak segélyért a hivatal elé" - mondja.

"A románokkal van igazán baj, mert olyanok jönnek át, akik valamiért el akarnak bújni a tanyákon a hatóság elől. Éjszaka ellopják, amit nappal kinéztek, de legalább segélyt nem kapnak. Itt már a jó és a rossz erők harca folyik - világosít fel az orgoványi polgárőrség egyik tagja, "bizonyos Sanyi", aki szerint itt nem elég törekedni, robotolni, meg kell tudni védeni a vagyont. A rendőrök legfeljebb lóháton eredhetnének a portyázók nyomába, de "mire megy itt két szúnyog rendőr a pusztán", amikor egy éjszaka több betörés is történik. "A szegfűs Balogh" elkezdte ugyan szervezni a segélytelefon-hálózatot az öregeknek, viszont "a traktoros Balogh" csak ígérte, de nem fejezte be - magyarázza. (Balogh László szocialista politikus 2010-ig a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke volt. Balogh József mezőgazdasági vállalkozó 2002 óta Bács-Kiskun megye 4. számú egyéni országgyűlési választókerületének a fideszes képviselője. Kettejükről korábban lásd: Melyik Balogh? Magyar Narancs, 2002. március 21.)

Általános vélekedés, hogy eddig a hatósággal semmilyen probléma nem volt a környéken, de amióta tavaly nagyon megvertek egy rendőrt egy mulatságon, megnőtt az indulat, és a Barához hasonló "román cigányokat" nem lehet megregulázni. Amikor megjegyezzük, hogy a szatmári születésű néhai Bara Józsefet, ha már elkerülhetetlen az etnikai besorolás, határon túli magyarnak neveznénk - Bara húga a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon dolgozik magyar-román tolmácsként -, sommás választ kapunk. "Fóliás Jani a Józsival mindig románul beszélt, az fix. Akkor meg románok."

Az eset

A letartóztatott két rendőrt, B. Viktort és B. Csongort Orgoványon "csak messziről" ismerték. B. Viktorról annyit tudnak, hogy az Izsákhoz közeli Ágasegyházán van tanyája, és hogy kemény kézzel próbált rendet tartani a faluban és a tanyákon. "De nemcsak számon kért, hanem bicikliseknek lámpát osztogatott, a lovas kocsisoknak pedig lekötőhálót adott, mert ez az előírás." Mások másképp emlékeznek a lámpaügyre: nem adott lámpát, hanem az öregasszonyt megbüntette, mert nem volt lámpája a kerékpárján, de amikor "a románok" verekedtek a kocsmában, be se mert menni. B. Csongor magánéletéről senki nem tud semmit, arról viszont hallottak, hogy a környéken aláírásgyűjtés indult a két "kemény gyerek" felmentéséért.

A tragédia napján a Sorosán János bejelentésére kiérkező két járőr a földúton érte utol és igazoltatta a hazafelé tartó Bara Józsefet és élettársát. A nő nem tudta igazolni magát, Bara igen, de tőle útlevelet is kértek. Mivel az nem volt nála, gyalog elindították őket hazafelé. A két szolgálatban lévő rendőr házkutatást akart tartani náluk, de az asszony házkutatási engedély nélkül ezt megtagadta. Ekkor a férfit a homokba döntötték, megbilincselve berakták a kocsiba, és az izsáki rendőrőrsre vitték. A nő ekkor látta őt utoljára. Azt, hogy mi történt pontosan az izsáki rendőrőrsön, senki sem tudja. A rendőrök szerint Bara vallatás közben rosszul lett, csaknem fél órán át próbálták újraéleszteni, de nem sikerült nekik. A Kecskemétről kiérkező mentősök már csak a halál beálltát állapíthatták meg.

A vallatás ideje alatt a helyszínre érkező harmadik rendőr véletlenül lett a szemtanúja annak, hogy Bara Józsefet hátrabilincselt kézzel, fekve húzzák be az őrsre. Tanúvallomása szerint a két rendőr folyamatosan ütötte a lopás gyanújával bevitt férfit. A törzszászlós azonban szinte azonnal távozott, miután hiába szólt társainak, hogy ne ütlegeljék tovább a gyanúsítottat. Aznap éjjel egy óra körül két másik rendőrautó állt meg Baráék tanyája előtt. Bara élettársát bevitték a kiskőrösi kapitányságra, ahol órákig vették fel a jegyzőkönyvet, amelyet reggel öt óra körül írt alá. Ezután közölték vele, hogy az élettársa meghalt. "Nem az állítólagos lopásról kérdeztek, hanem arról, hogy milyen gyógyszereket szed Józsi. Azt is kérdezgették, hogy volt-e rajta ütésnyom, amikor elvitték, de akkor még nem értettem, miért" - nyilatkozott az asszony. A testvérét azonosító Bara Csaba elmondása szerint a bátyja arcát péppé verték, és az azonosításkor egész teste kék-zöld volt.

A tragédia másnapján a Kecskeméti Járásbíróság halált okozó testi sértés és kényszervallatás bűntettének gyanúja miatt harminc napra előzetes letartóztatásba helyezte a huszonhat éves B. Viktort valamint társát, a harmincéves B. Csongort, az izsáki őrsparancsnokot és a kiskőrösi rendőrkapitányt azonnali hatállyal felmentették. A határozat ellen mindkét járőr védője fellebbezett.

Kiszely Zsuzsa ügyvéd, B. Viktor védője lapunknak azt mondta, nem tud arról, hogy jelen lett volna egy szemtanú a történteknél. Amenynyiben így történt, akkor a rendőrségi törvény szerint az illetőnek azonnali jelentési és intézkedési kötelezettsége lett volna. B. Viktor védője hivatalosan nem látta a boncolási jegyzőkönyvet, ezért a sérülésekről sem beszélhet. Bízik benne, hogy hamarosan elkészülnek a dokumentumok, és megismerhetik őket. Védencéről azt mondta, hogy borzalmasan sajnálja a történteket, és élete legnagyobb tragédiájának tartja, hogy nem tudta visszahozni az előállítottat a halálból. B. Viktor hat éve rendőr, többszöri kitüntetés után zászlóssá léptették elő, vagyis a felettesei is elégedettek voltak vele. Részletes vallomásában a saját maga és társa ártatlanságát hangsúlyozva kifejtette: a szabályokat betartva jártak el a sértettel szemben, és nem lépték túl a rendőrségi törvényben szabályozott kényszerítő eszközök alkalmazásának a határát, amikkel a férfi ellenállását akarták megtörni.

A két gyanúsított meghallgatási jegyzőkönyvéből az derült ki, hogy a kihallgatás során Bara egyre rosszabbul lett: először kicsit zavart volt, akkor vizet adtak neki. Ezután hullámokban tört rá a cukorbetegekre jellemző rosszullét. Ekkor ők a folytatódó szidalmazás ellenére próbáltak segíteni neki: szájon át lélegeztetéssel, vizes ruhás borogatással és stabil oldalfektetéssel is próbálkoztak. Jelentésük oly meggyőzőre sikerült, hogy feletteseik hivatalos személy elleni erőszak miatt feljelentést tettek az addigra már elhunyt Bara ellen. Ezt a Bács-Kiskun Megyei Nyomozó Ügyészség elutasította.

Április 17-én a Kecskeméti Hírhatár így tudósított Bara József szűk körben lezajlott temetéséről. "A szatmárnémeti temető halottasházában nyitva volt a koporsó, így a hozzátartozók mind meggyőződhettek arról, milyen iszonyatosan össze volt verve a férfi. Az arcán láthatóak voltak a kék-zöld foltok, a szeme bedagadva, körülötte monokli. Mindkét csuklóján mély sebeket vágott a bilincs, az ujjain pedig olyan elszíneződések voltak láthatók, melyeket gumibot okozhatott. A testén a sérüléseket már nem láthatták a rokonok, mert a holttestet felöltöztetve helyezték el a szertartásra. Az idős apa kifejezett kérésére a jelen lévő fotósok fényképeket készíthettek a ravatalozóban Bara József arcáról, valamint az azon és a kezén látható sérüléseiről. Azzal indokolta idős Bara a kérését, hogy a fotókat látva talán majd már senki sem vonja kétségbe: brutális rendőrök verték agyon a fiát az izsáki őrsön, és semmiféleképp nem szeretnék hagyni, hogy a példátlan esetet a szőnyeg alá söpörhessék a hatóságok".

Neked ajánljuk

A gyöngy

  • Halasi Zoltán

A király elküldi fiát messze földre, hozza el a kígyótól a kincset. Mielőtt a fiú útnak indul, meg kell válnia ruhájától. Megérkezik, elvegyül az ottaniak között. Ételüktől azonban mintegy álomba merül, megfeledkezik királyfi voltáról, küldetéséről. Apja levele téríti magához. Megigézi a kígyót, megszerzi a kincset. Hazatér, megdicsőül.

Máshogy mutatja ki

  • SzSz

„Az utolsó túlélő halálával Auschwitzot beveszi a kirakatból a történelem. Lomtárba kerül, ott porosodik majd a sötétben a tatárjárás és a waterlooi csata közt” – nyilatkozta Röhrig Géza egy interjúban a Saul fia diadalmenetének egyik állomásán –, a Born in Auschwitz egyszerre igazolja és cáfolja e kijelentést azzal, hogy bemutatja, hogyan hatja át a tragédia háromgenerációnyi család életét.

„A vérfürdő nem vonz”

A Star Trek-filmek Spockja jelenleg az AMC horrorsorozatában, a NOS4A2 második évadában adja a Charlie Manx nevezetű gonoszt, de élőben nincs benne semmi fenyegető. A Rhode Island-i forgatáson értük el.

„Gátlástalanul húzogatjuk ki egymás sorait”

  • Láng Dávid

Több mint ezer induló közül ők nyerték tavaly az Öröm a Zene tehetségkutató országos döntőjét, nem sokkal később pedig Lovasi András is kiválasztotta őket a raktárkoncertes gázsiját szétosztó pályázaton. A duóval arról beszélgettünk, mivel győzhették meg a zsűrit, milyen köztük a dalszerzői dinamika, és terveznek-e teljes zenekarrá bővülni.

Ülő ováció

  • Nagy István

Nyolcvanegy éves korában elhunyt minden idők egyik legnagyobb hatású zenei producere, akinek a jelentősége egyedül talán George Martinéhoz fogható; mindketten a modern zenerögzítési technika úttörőinek, lényegében megteremtőinek számítanak.

A földön kívüli selyemszörny

  • Vida Virág

Amióta online térbe kényszerült a színház, új, alkalmazott műfaj jelent meg a művészetek palettáján, amelyet leginkább „előadás-közvetítésnek” lehetne nevezni, és abban különbözik a korábbi színházi közvetítésektől, hogy eddig soha nem látott nyomatékot kap benne az operatőri munka.

Megtalálva

  • Dékei Kriszta

A művészet történetében komoly hagyománya van a nagy elődök másolásának, a témák és a stílusok újradolgozásának.

Eladó, kiadó

Hérodotosz óta sokat változott a közmeg­egyezés azzal kapcsolatban, mik is lehetnek a történetírás elfogadott témái és alkalmatos forrásai.