A vágy villamosa

  • 2016. június 8.

Snoblesse

Berobog a MU Színházba.

Művelt társaságban vágyvillamosozni annyit tesz, mint Tennessee Williams nevét sűrűn emlegetni, de ugyanilyen sűrűn szokás emlegetni Marlon Brandót is, aki először a Broadway színpadán játszotta el Stanley Kowalsky szerepét, majd Elia Kazan híres filmjében. Bár mellékszál, de nem álljuk meg, hogy ide ne idézzük a nagy Kazan-szakértő, Richard Schickel szavait – a jeles filmtörténészt és újságírót arról kérdeztük, hogy mi történt, miután Kazan felnyomta a barátait az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál:

false

magyarnarancs.hu: Barátja és felfedezettje, Marlon Brando hogyan reagált?

Richard Schickel: Brando szerint Kazannak nem lett volna szabad megtennie. Ez volt az oka, hogy eltávolodtak egymástól. Beszéltem Brandóval az idő tájt, hogy Kazan megkapta az Akadémiától az életművéért odaítélt Oscart. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy valami kevés szeretet, valami maradék kis érzés azért csak maradt benne Kazan iránt. Annyira közel álltak egymáshoz a régi időkben, hogy valami kapocs csak megmaradt. Ezt mindketten így érezték. Találkozni persze nem találkoztak már emberemlékezet óta. De Brando, hogy is mondjam csak, szóval Brando sem volt egy könnyű eset.

A teljes interjú (melyben fény derül Marilyn Monroe és Kazan egyéjszakás kalandjára is) itt olvasható. Maga a színdarab pedig – Hamvai Kornél új fordításában – a Pécsi Nemzeti Színházban látható.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.