A vágy villamosa

  • 2016. június 8.

Snoblesse

Berobog a MU Színházba.

Művelt társaságban vágyvillamosozni annyit tesz, mint Tennessee Williams nevét sűrűn emlegetni, de ugyanilyen sűrűn szokás emlegetni Marlon Brandót is, aki először a Broadway színpadán játszotta el Stanley Kowalsky szerepét, majd Elia Kazan híres filmjében. Bár mellékszál, de nem álljuk meg, hogy ide ne idézzük a nagy Kazan-szakértő, Richard Schickel szavait – a jeles filmtörténészt és újságírót arról kérdeztük, hogy mi történt, miután Kazan felnyomta a barátait az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál:

false

magyarnarancs.hu: Barátja és felfedezettje, Marlon Brando hogyan reagált?

Richard Schickel: Brando szerint Kazannak nem lett volna szabad megtennie. Ez volt az oka, hogy eltávolodtak egymástól. Beszéltem Brandóval az idő tájt, hogy Kazan megkapta az Akadémiától az életművéért odaítélt Oscart. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy valami kevés szeretet, valami maradék kis érzés azért csak maradt benne Kazan iránt. Annyira közel álltak egymáshoz a régi időkben, hogy valami kapocs csak megmaradt. Ezt mindketten így érezték. Találkozni persze nem találkoztak már emberemlékezet óta. De Brando, hogy is mondjam csak, szóval Brando sem volt egy könnyű eset.

A teljes interjú (melyben fény derül Marilyn Monroe és Kazan egyéjszakás kalandjára is) itt olvasható. Maga a színdarab pedig – Hamvai Kornél új fordításában – a Pécsi Nemzeti Színházban látható.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.