Alföldi Learje

  • 2015. szeptember 13.

Snoblesse

A Radnótiban játsszák Alföldi Lear-rendezését.
false

Csáki Judit Learről
: Miközben nincsen énnekem bátorságom ahhoz, hogy szembeforduljak a gránitkeménységű állítással, mely szerint Shakespeare Lear királya úgy hibátlan és gyöngyszem, ahogy van, halkan megjegyzem, hogy a dráma elejének lélektani bakugrásával minden előadás megküzd. Lear király ugyanis úgy darabolja föl és osztogatja szét birodalmát és királyságát, hogy a legcsekélyebb mértékben sem ismeri saját nagykorú gyermekeit, ráadásul nem veszi észre a hízelgést, hazugságot sem.

Bagó Bertalan Learról: Olyan kérdéseket feszeget, hogy nem csak ma, de mindig aktuális. Adott egy erős birodalom, amelyet a vezetője szét akar osztani; ennek a következményeit látjuk a történetben. És azt, hogy mivel jár, ha az ember annyira öntelt, hogy azt hiszi, tovább tud élni, mint a saját kora. Ez bármikor és bármilyen világban aktuális.

Woody Allen Learről (vagyis Godard Lear-filmjéről): Egyáltalán nem volt forgatókönyv, semmi sem volt, csak Godard, egy operatőr és én. Bármit megtettem, amire kért, és elég őrült dolgokra kért, amiket persze én mind megcsináltam, hiszen mégiscsak Godard-ról volt szó. A legbizarrabb forgatási élményem volt. Meglepne, ha csak egy kicsit is normálisan festenék.

És most végre megtudhatjuk azt is, hogy Alföldi Róbert mit gondolt Learről, merthogy az ő rendezésében látható Shakespeare egyesek szerint tökéletes, mások szerint kissé döcögősen induló drámája László Zsolttal a királyi címszerepben. További szereplők: Kováts Adél, Szávai Viktória, Gazsó György, Adorjáni Bálint, Csomós Mari, Schneider Zoltán, Pál András.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.