| ||
„Ott állt földig érő kabátban, homlokába húzott sapkában a Nemzeti Színház előtt, szakadt az ónos eső, fújt a Duna fölött az északi szél. Kezében egy szál törött gerbera – jött tüntetni a művészet szabadságáért, a szabad Nemzeti Színházért. Aztán nevettünk ezen – jólesett” - írta Csáki Judit egy 2010-es interjúban, amely aztán így folytatódott:
Magyar Narancs: Nem voltam meglepve, hogy ott vagy.
Csákányi Eszter: Ott kell lennem. Amúgy a politikai nézeteimről nem szívesen beszélek, ez magánügy. De amikor ki kell menni az utcára, mert a politika bele akar szólni a művészet dolgába, az közügy. És igen, ott álltam, a törött gerberával a kezemben, én, a művészet szabadságharcosa – hát persze hogy nevetni kellett rajta. De közben szomorú voltam, hogy a színészkollégáim közül nemigen jöttek el; igaz, a délután öt óra nem a legjobb időpont.
A teljes interjú itt olvasható, akinek viszont még lenne kérdése a színésznőhöz, mindenképpen vegye az irányt a Bálint Ház felé, mert a hajdan megkezdett beszélgetés itt folytatódik Csákányi Eszter és Csáki Judit között.
