Csákányi Eszter a Bálint Házban

  • 2013. október 24.

Snoblesse

Csáki Judit kérdez, Csákányi Eszter válaszol. Vagy fordítva.
false

 

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

„Ott állt földig érő kabátban, homlokába húzott sapkában a Nemzeti Színház előtt, szakadt az ónos eső, fújt a Duna fölött az északi szél. Kezében egy szál törött gerbera – jött tüntetni a művészet szabadságáért, a szabad Nemzeti Színházért. Aztán nevettünk ezen – jólesett” - írta Csáki Judit egy 2010-es interjúban, amely aztán így folytatódott:

Magyar Narancs: Nem voltam meglepve, hogy ott vagy.

Csákányi Eszter: Ott kell lennem. Amúgy a politikai nézeteimről nem szívesen beszélek, ez magánügy. De amikor ki kell menni az utcára, mert a politika bele akar szólni a művészet dolgába, az közügy. És igen, ott álltam, a törött gerberával a kezemben, én, a művészet szabadságharcosa – hát persze hogy nevetni kellett rajta. De közben szomorú voltam, hogy a színészkollégáim közül nemigen jöttek el; igaz, a délután öt óra nem a legjobb időpont.

A teljes interjú itt olvasható, akinek viszont még lenne kérdése a színésznőhöz, mindenképpen vegye az irányt a Bálint Ház felé, mert a hajdan megkezdett beszélgetés itt folytatódik Csákányi Eszter és Csáki Judit között.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.