Ennio Morricone mindenhol: miközben a mozik nagyban játsszák Tarantino új westernjét, melynek az olasz mester szerezte a zenéjét, a maestro személyesen is velünk lesz – saját műveit dirigálja az Arénában. Mi egy korábbi koncertje előtt beszélgettünk el vele, íme egy kis részlet az interjúból:
| ||
Magyar Narancs: A nagyvilág főleg Sergio Leone westernjei révén ismeri a nevét, aki egykor osztály- és padtársa volt.
Ennio Morricone: Annyiszor elmondtam már, hogy a filmzenei munkásságomnak legfeljebb a nyolc-tíz százalékát teszik ki a spagettiwesternek! Milyen vicces, hogy akkoriban, amikor ezek a filmek készültek, ez egy lenézett műfaj volt. Mára meg jócskán felértékelődött. Ami Sergiót és engem illet, nem árt, ha egy alkotói együttműködés alapja a barátság, de nem feltétlenül szükséges. Leone zsenialitása abban állt, hogy maximálisan megbízott a munkatársaiban, és szabad kezet adott nekik. A Vadnyugat zenéje előbb volt meg, mint hogy egy kockát is leforgattak volna. De a Volt egyszer egy Amerika zenéje sokkal közelebb áll a szívemhez.
MN: Nagyjából ötszáz filmhez írt zenét az évek során. Melyiket emelné ki?
EM: Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de sok munkámmal vagyok elégedett. Roland Joffé A missziója mindenképpen az elsők között szerepel – a film súlyát tekintve is. Az utóbbi években pedig a Tornatoréval közös munka jelenti a legnagyobb megelégedettséget számomra.
A teljes interjú itt olvasható.
