Poniklo Imre az Instantban

  • 2016. január 6.

Snoblesse

Az Amber Smith és a The Poster Boy főembere szólóban.

Legutóbb akkor szólaltattuk meg Poniklo Imrét (a teljes interjú itt), amikor új lemezzel jelentkezett az Amber Smith. Imigyen szólt Poniklo Imre:

Magyar Narancs: Az előző lemezhez képest ismét változott a felállás, ráadásul már csak négyen vagytok. Mi vezetett ezekhez a fordulatokhoz?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Poniklo Imre: A 2012-es lemez idején hivatalosan tagja volt ugyan a zenekarnak Póka Zalán és Szabados Gergő, de a kreatív munka és a felvételek nyolcvan százalékát már akkor is hárman, Ács Oszkárral és Bátor Bencével végeztük. Jó móka volt velük zenélni, de egy ponton úgy döntöttek, hogy nem fér bele nekik az Amber Smith a saját zenekaruk, a Spaceshit mellett. Oszkár pedig több mint tíz év után, 2013 elején döntött úgy, hogy ennél többet már nem tud az Amber Smithhez tenni. Néhány hétig bizonytalan voltam, hogyan is tovább, mert igen meghatározó alak volt mind kiállásban, mind játékban, és korábban azt gondoltam, hogy nélküle nem csinálnám a zenekart. 2013-ban viszont összejöttünk Faragó Tomival, aki korábban már kétszer megjárta az Amber Smitht, meg Tooffal (Oleg Zubkov, basszgitár – N. I.), akivel egy alkalmi projektben, a SALT III-ben írtunk együtt már. 2014 nyarán álltunk neki az új dalok írásának, és valami egészen remek kémia alakult ki így négyünk közt, nagyon egyezik a humorunk például. Ennek az eredménye is a Modern, a leggyorsabban elkészült AS-lemez, amely egyben a legenergikusabb és legkompaktabb is szerintem.

MN: Van még egy zenekarod, a The Poster Boy, dolgoztál együtt Hámori Gabival, és korábban készítettél szólólemezt is. A jövőben mennyire tervezel ilyen dolgokat az Amber Smith mellett?

PI: Azt látom akár itthon, akár az angolszász poppiacon, hogy különböző karakterű zenészek, dalszerzők vannak. Van, aki hosszú évtizedeken keresztül ugyanazt szállítja, és ezért szeretik, egy dolgot jól csinál, és ez rendben is van így. És vannak zenészek, akik hozzám hasonlóan több különböző projektben élik ki a különböző energiáikat. De eléggé elkülöníthetők az egyes projektek/zenekarok hangulatban, műfajban, hangszerelésben is. Szeretek sokfelé kalandozni, úgyhogy szinte biztos, hogy az Amber Smith mellett mindig lesz valami más is.

A mester igazat beszélt, ezúttal ugyanis szólóban lép fel az Instantban.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.