A zenei táborok mindig koncertekhez vezetnek – Hajnóczy Csaba zenész

  • 2014. május 15.

Snoblesse

A Kampec Doloresnek június 11-én a Szimplában lesz koncertje.

rés a présen: Lassan legendává válik az a kor, amelyben te kezdted a koncertezést. Hogyan éled meg?

Hajnóczy Csaba: Nem nagyon foglalkoztatnak a régi dolgok. Az remek, hogy sok régi barátom és ismerősöm van, bárhová megyek.

rap:Milyen zenei projektjeid vannak jelenleg?

HCS: A Kampec Doloresszel pár hónapja jelent meg az utolsó lemezünk, Tema principale a címe. Ez az első eset a történetünk során, hogy a jelenlegi zenekar pontosan megegyezik az előző CD (a két évvel ezelőtti Evaliyé) előadóival. Ez a felállás - Kenderesi Gabi, Grencsó, Vajdovich, Németh Csabi - egy kincs. Mindazonáltal a kisebb formációknak is van terepük, Gabival és Grencsóval trióban is játszunk. A Kampec Doloresnek június 11-én a Szimplában lesz koncertje.

false

 

Fotó: Bakk Ágnes

rap: Idén másodjára szervezel fesztivált. Hol és mikor lesz?

HCS: A Tű Fokán Fesztivál a hasonnevű zenei táborból bújt elő, amit már ötödik éve vezetek. Kötődöm a Cserhát keleti részéhez, Felsőtoldon van egy házam régóta, nagyon szeretek ott lenni. A zenei táborok mindig koncertekhez vezetnek, és adódott az ötlet, hogy ha már lejönnek a szülők (a kisebb gyerekekhez) meg a barátok, akkor ki lehet tágítani a dolgot. A fesztivál július 10. és 13. között lesz, Cserhátszentivánon. A tábor előtte, július 3-tól 10-ig. Egyébként nem is csak zenéről van szó, idén drámatábort is indítunk, és később a tánc és a multimediális műfajok is tervbe vannak véve. Ergo a fesztivál is a multiszenzorialitást fogja ingerelni. A zenei tábor idei csemegéje a "Tanulj első kézből" program. Víg Mihály fogja oktatni a saját dalait, akár teljes zenekaroknak is. A szervezői kör családi és baráti alapon jött létre, és több generációt ölel fel. Ahogy a "célközönségünk" is: a megafesztiválokon ritkán látható zenekarokra vágyó fiataloknak, kisgyerekes családoknak, nyugodt körülmények közt igényes művészetet keresőknek egyaránt ajánljuk magunkat. Háttérként megnevezem az "budai Waldorf Iskolát is, onnan nőtt ki a tábor, és tavaly egy seregnyi régi diák jött el a fesztiválra.

rap: Mik lesznek idén a kiemelt programok?

HCS: Ez egy kis fesztivál. Egyszerre egy esemény zajlik, bár van több helyszínünk. Azért Cserhátszentivánon van (Budapesttól 95 km-re), mert a környékbeli falvak közül ott van templom, ami alkalmas kamarazenei és kóruskoncertekre. Remélem, idén meg tudom hívni a Bali János vezette A:N:S kórust. És persze ott van az exmozi, a művház. Ott például Balaton-koncertre és Halálorgazmusra lehet számítani, és persze ránk is. Tervezünk egy éjszakai hanginstallációt a környékbeli hegyeken-dombokon. Lesz Jóga Nidra Bábszínház. Hamarosan szeretnénk előállni a részletes programmal.

rap: Vannak-e hosszú távú terveid?

HCS: A zenélés mellett a tanításhoz kapcsolódik a jövő. Korábban, ha előre tekintettem, lényegében csak hangokat hallottam. Most sok képet is látok. Ez a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Intézetében töltött idővel függhet össze.

rap: Te milyen fesztiválokat szeretsz?

HCS: Van egy fesztivál, aminek a programja évről évre "bejön", Pannonhalmán az Arcus Temporum, ami augusztus végén szokott lenni. Oda szeretnék eljutni. Eddig mindig ütközött valamivel. Egyébként a fesztiválok nekem a szolgálati időt jelentik, ritka dolog, hogy szabadidős programnak választom. A kedvencem a Hétrét Fesztivál az Őrségben, ott még civilként sem zárom ki a jelenlétemet.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.