Igaz híve Kosztolányi Dezső

  • 2014. január 7.

Snoblesse

Így írtok ti: Kosztolányi levelezése könyvben és élőszóban.
false

Újabb állomáshoz érkezett a Kosztolányi-életmű kritikai kiadása: a Kosztolányi Dezső Levelezése I. 1901–1907 című kötet nemcsak a Kosztolányi által írt leveleket, hanem a hozzá írtakat is tartalmazza, köztük számos olyat, melyről eddig nem volt tudomása az olvasóközönségnek. S míg Kosztolányi levéltitkairól beszélgetnek az Írók Boltjában a sorozat készítői, mi is közlünk egyet; ilyen baráti hangnemben írt 1907. május 31-én Kosztolányi Dezső az általa ki nem állhatott Ady Endrének. Vigyázat, stílusbravúr következik!

Kedves Ady Endre,

én önt a leveleiért szerettem meg. Az egyik volt az a kegyetlen, embertipró írás, melylyel szegény Tóth Bélára sújtott le; a másik az, amelylyel engem s poézisomat juttatta Tóth Béla sorsára. Eddig csak irigykedtem a verseire s bámultam önt. Ma szeretem.

Ez a két levél egy egész, nemes embert fedezett fel számomra, olyant, akit, azok kik csak nyomtatott írásait olvassák, nem ismernek. Az ön nevének hangzása – bocsássa meg ezt a gyerekes naivságot – mindig úgy hatott rám, mint valami fehérség, valami kékesen csillogó tisztaság. A levele és nyílthomlokú kritikája igazat adott nekem: egy fehér, nemes embert ismertem meg belőlük.

Ne értsen félre. Nem a szeretetreméltó és kedves pofonokat akarom megköszönni egy megvert gimnazista romantikus és komikus pose-ával. Megköszönöm önnek azt a nemes egyszerűséget, amelylyel bemutatott a magyar fórumon. Igaza volt.

Amit ön megírt a levelében, nem volt új előttem s épen ezért lepett meg emberlátása. Nem képzeli, mennyire érzem magam is az életből való teljes kiszakítottságomat, az utszélen vergődőnek folytonos ambíciórohamát, a pariának beteges gyönyörét a szépben, az újban, a nagyszerűben. Testtelen és vértelen az én poézisom, levegőcsillogás a gondolatvilágom, ködvár a házam<.> A szívek és érzések világában az a végzetem, ami Berkeley püspöknek a filozófiában, hirdetem, ami nincs s bámulom a semmit, az ürességet, ami nekem mégis több, mint az egész buta világmindenség. Én a négy fal között látok délibábokat, a levegőbe rajzolok perzsa arabeszkeket.

Ennyit írok magamról. Ebben a pillanatban nem akarok polemizálni, bizonyára nem is tudnék. Frázisokat rovok egymásután, mert gyönge vagyok az ön egész, ősi […]  szeretetének viszonzására. Bocsássa meg nekem ezt is. Szeretem a frázisokat, mert sokszor többet fejeznek ki, mint az ötletek s az igazságok.

Igaz híve Kosztolányi Dezső

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.