Alan Bennett: The Habit of Art

  • 2014. január 7.

Snoblesse

Egy élő klasszikus színpadi remeklése Londonból.
false

Vajon miről diskurált egymással a nagy huszadik századi költő, W. H. Auden, és a nagy huszadik századi zeneszerző, Benjamin Britten egy soha meg nem történt találkozás alkalmával? Egy olyan soha meg nem történt – de a nagy huszadik-huszonegyedik századi drámaíró, Alan Bennett által elképzelt – találkozás alkalmával, mely ha megesik, Britten operája, a Halál Velencében előkészületei során esik meg. Britten, aki nagy rajongója (s valószínűleg tényleg csak rajongója) volt a kisfiúknak, a darab pedofil jellegéről beszélgetne, Auden viszont azt hiszi, a szerző a librettót íratná meg vele. Erről és persze még sok minden másról is szól a The Habit of Art, Alan Bennett 2009-ben bemutatott színház a színházban darabja, mely felvételről látható a londoni National Theatre-ből.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.