Alan Bennett: The Habit of Art

  • 2014. január 7.

Snoblesse

Egy élő klasszikus színpadi remeklése Londonból.
false

Vajon miről diskurált egymással a nagy huszadik századi költő, W. H. Auden, és a nagy huszadik századi zeneszerző, Benjamin Britten egy soha meg nem történt találkozás alkalmával? Egy olyan soha meg nem történt – de a nagy huszadik-huszonegyedik századi drámaíró, Alan Bennett által elképzelt – találkozás alkalmával, mely ha megesik, Britten operája, a Halál Velencében előkészületei során esik meg. Britten, aki nagy rajongója (s valószínűleg tényleg csak rajongója) volt a kisfiúknak, a darab pedofil jellegéről beszélgetne, Auden viszont azt hiszi, a szerző a librettót íratná meg vele. Erről és persze még sok minden másról is szól a The Habit of Art, Alan Bennett 2009-ben bemutatott színház a színházban darabja, mely felvételről látható a londoni National Theatre-ből.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.