rés a présen: Elkészült a Love Supreme című lemezetek. Hogyan?
Juhász Gábor: Az elképzelés, hogy eljátsszam a Love Supreme-et, másfél éve nyáron született meg. Egyből Szalai Péterre és Lukács Miklósra gondoltam partnerként. Legnagyobb örömömre igent mondtak a felkérésre, és elkezdtünk próbálni intenzíven. Ki kellett találni a hangképet, hiszen gyökeresen eltér az eredetitől. Nagyon szerettem a próbákat. A Love Supreme-hez tartozik egy szöveg, egy zsoltár, amit Coltrane szaxofonon játszik a lemezen. Ezt a szöveget a kedvesem lefordította, és költő barátunkkal, Varga Mátyással véglegesre csiszolták. Mivel Mátyás pannonhalmi bencés szerzetes, vele nagy biztonságban éreztem magam, hogy egy szakrális tartalmú műhöz nyúljak.
| ||
rap: Hol mutatjátok be?
JG: A Fonóban lesz február 15-én a bemutató koncert. Mivel a Fonó vezetője, Horváth Laci régi barátom, ő volt az előző szólólemezem, az 1978 producere is, nem volt kérdéses, hogy őt kérjem meg, adja ki a lemezt. Nagyon könnyen ment minden eddig. Még soha nem volt ilyen élményem. Sok munkánk van benne, sok törődésünk, de mintha zöld lámpát kapnánk minden kereszteződésnél. A Fonóban aznap nemcsak koncert lesz, hanem egy Fonó Szalon névre keresztelt esemény is. Ebben lesz pódiumbeszélgetés Varga Mátyással, Vancsó Zoltán kiállításának a megnyitása, pannonhalmi borok, de érdemes megnézni a Fonó honlapján a pontos kínálatot (www.fono.hu).
rap: Milyen más projektekben dolgozol?
JG: Most fejeztem be egy kis színházi zenét két nagyon szellemes Molnár-darabhoz, amiket Rátóti Zoltán rendezett Kaposváron. A hónap végén lemezt veszek fel Tóth Evelinnel és Szalai Péterrel, lesz koncertem gyerekkorom nagy mesterével, Berkes Balázzsal, mellette a régi produkciók egy része is fut még, például Szalóki Ágival lesznek koncertek. Sokat tanítok a konziban, tehát nem panaszkodhatok. A trióval is lesz három koncert a közeljövőben, és remélem, hogy még érkeznek meghívások nyárra és a következő évadra.
rap: Melyek dzsesszkarriered meghatározó momentumai?
JG: Szerencsére sokakkal zenélhettem, sok helyen voltam. Nagyon sokszor eszembe jut Palle Mikkelborg és felesége, Helen Davis, akikkel lemezt vettem fel. Szeretem a díjaimat is, emlékeztetnek arra, hogy valamikor, valakik szerették a kezem munkáját, és biztatnak, hogy dolgozzak tovább. Jólesik a messzi tájakra gondolnom, ahová eljutottam a gitárommal. Szőke Szabival újra játszom, Gyémánt Bálinttal duózom, a Smárton trióval barangoltunk Erdélyben. Egyáltalán az, hogy Erdélybe szinte hazajárok, fontos nekem.
rap: Mi az, amit át tudsz adni a következő generációnak?
JG: Nagyon jó látni, ha egy tanítványnak leesik a tantusz. Meg néha a tanítás kapcsán nekem is leesik. Nemrég például egy iskolai bemutató koncerten rájöttem, hogy sokkal dzsesszesebben játszanának a tanítványaim, ha több nyolcadot használnának. Ezt persze régről tudom, Babos Gyula sem mondott mást, Joe Pass, de még John Coltrane művészetéből is evidens a dolog, de hogyan vegyem rá a gyerekeket? Nagyon leterheltek, sokat kell tanulniuk, talán nem is bíznak annyira magukban, tehát kevesebbet tudnak gyakorolni elmélyülten.
rap: Mi a legmerészebb zenei kívánságod?
JG: Mondjuk, egy telt házas Carnegie Hall-koncert? De a viccet félretéve, azt kívánom, hogy sokaknak örömet, gondolkozást okozzon a zenénk, és tudjanak róla, hogy van.
