Kertész Imre-est

  • 2015. december 11.

Snoblesse

A Sorstalanság Nobel-díjas szerzője a Müpában.

Kertész Imrét rég láthattuk-hallhattuk nagy nyilvánosság előtt, beszélgetés közben – ezért még a szokásosnál is nagyobb öröm, hogy a Nobel-díjas szerző tiszteletét teszi a Müpában. Mi is beszélgettünk vele, méghozzá közvetlenül azelőtt, hogy Svédországba utazott átvenni a Nobel-díjat. Íme, egy részlet Szőnyei Tamás interjújából:

false

 

Fotó: MTI

Magyar Narancs: Úgy kérdem, mintha édesapámtól kérnék tanácsot: hogyan beszéljek a kisgyerekeimmel arról, ami az ő nagyszüleikkel, Kertész Imre nemzedékével történt?

Kertész Imre: Nemcsak tanácsot adni nehéz, hanem az az egzisztencia is, hogy mit vállaljon ebből a következő generáció. Van ez a hírneves Schluss-Strich, hogy Auschwitz alá záróvonalat kell húzni, el kell helyezni a múltban, és folytatni az életet. Ezt sokan megpróbálják. Nemcsak azok, akik számára Auschwitz kellemetlen tapasztalat, mert részük volt benne, hanem azok is, akik áldozatai voltak ennek a történelemnek. Ez az emberi természet. Az lenne természetes, hogy miután sokan elmondták, mennyit szenvedtek és mitől és miért, húznánk egy záróvonalat, és új életet kezdenénk. Csakhogy szemlátomást minden generációnál kiderül: ez nem lehetséges. Miért nem? Azért, amit az elején mondtam: mert a francia forradalomtól elinduló európai értékrendszer, a felvilágosodás, az ész, a racionalitás és a 19. század elfogadott, vitathatatlan értékrendszere, a humanizmus – ami a zenében az alapbasszus – egész egyszerűen eltörött. Egy társadalom, egy kultúrkör nehezen heveri ki az értékrendszer összetörését. Ilyenkor mindig fölmerül egy új értékrendszer megteremtésének igénye, de az még sehol sem látható. Pillanatnyilag olyan értékvesztés állapotában van a világ, amelytől generációk szenvednek. Nem lehet érvényes értékek nélkül élni. Nem lehet olyan európai közösséget csinálni, amely csak arra vonatkozik, hogy mondjuk mennyi legyen a mezőgazdasági segély. Ilyen nincs. Európai közösség csak egy új európai értékrend alapján születhet meg. Illetve akkor lesz életképes, ha egy új európai értékrendszer kialakul. A holokauszt nem a puszta és felmérhetetlen gyilkosságok és gaztettek, tehát nem csupán a gyalázat révén lesz halhatatlan. Azért lesz halhatatlan, mert valószínűleg új időszámítás kezdete lesz. Mert összedőlt mindaz, amiről a filozófusok régen megmondták, hogy összedől. Nietzsche már a 19. században meghirdette Isten halálát – klasszikafilológus volt, Pán halálára, a görög értékrendszer összeomlására gondolt. Utána jött a keresztény értékrendszer. De tekintettel arra, hogy Auschwitz a keresztény kultúrkörön belül történt Európában, egészen egyszerűen metafizikailag kiheverhetetlen. Nem lehet rajta átlépni. Nem lehet háttérbe szorítani. Nem lehet lezárni. Akik prüszkölve tiltakoznak ellene, azok is azt bizonyítják, hogy igen mélységes trauma. Többen vannak, akik ezt pozitívan mérlegelik, és tudják, hogy egy szilárd értékrendszer kontinentális összeomlása következményekkel jár. Most az értékvesztés stádiumában élünk, és az európai közösség azoknak a formáknak az egyike, amelyek között szerintem megkísérelné az ember egy új értékrendszer felépítését. Azért kell a holokauszttal újra és újra foglalkozni, mert nem lehet vele nem foglalkozni. Mindenki érzi, jelen van a kultúrában mint egy súlyos törés, a zenében mint atonalitás, a szobrászatban, a festészetben, az irodalomban, mindenütt. Olyan az egész, mint egy rémálmokkal teli éjszaka utáni hajnali ébredés, katzenjammer, amikor köd van, iránytalanul nézünk körül, megvertnek érezzük magunkat. Ebből ki kell lábolni.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.