David Yengibarjan a Pótkulcsban

  • 2015. december 11.

Snoblesse

A tangóharmonikás visszatér.
false

David Yengibarjan tizenkilenc éves volt, amikor 1995-ben lelépett Jerevánból. Szobrászművész bátyja már két éve Budapesten dekkolt, az ő műtermében húzta meg magát. Kottákat kerített, bejárt a dzsessz tanszakra, hangszerelést és zeneszerzést tanult. Főképp dzsesszzenészekkel került kapcsolatba, egyelőre még nem volt szó tangóról.

Az új tangóba a színházas Halász Péter avatta be, neki köszönhető, hogy – David szavaival – „kinyílt egy új kapu”. Mélyen és jóvátehetetlenül megérintette Astor Piazzolla szerzeményeinek a szomorúsága, „az a fajta szomorúság, amiben azért van remény. Együtt a féltékenység, a mámorosság, a harag”.

Nem kellett sok, hogy David legyen a tangóharmonikás a pesti éjszakában: játszott kocsmákban, színházakban, az Operaházban és a Zeneakadémián; fellépett a Chalabannal és a Besh o droMmal, és Snétberger Ferencnek is ő kellett, amikor a Holstein Lovers című filmhez készített zenét…

Marton László Távolodó vázolta fel néhány bekezdésben David Yengibarjan karrierjének főbb állomásait, s bár nemrég arról szóltak a hírek, hogy a Budapesten élő örmény zenész hazatért Jerevánba, most ismét itt zenél: tangóharmonikájával lép fel a Pótkulcsban.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.