Mano Le Tough a hajón

  • 2014. május 14.

Snoblesse

Egy ír úr egyszerre melankolikus, pszichedelikus és kirobbanóan diszkós house zenéket pakol.
false

Niall Mannion, azaz Mano Le Tough a Berlinben élő ír producer és dj az ízes, zamatos, érzelmes, sokszor melankolikus, a diszkó és klasszikus kraut lüktetéstől sem mentes, finom house zenék egyik mestere. Remek kiadók sorával alakított ki gyümölcsöző munkakapcsolatot: a Buzzin Fly, a Prins Thomas-féle Internasjonal, a Tensnake vezette Mirau és a Permanent Vacation is remek, emlékezetes maxikat adott ki tőle, a Changing Days című tavalyi bemutatkozó albuma éppen az utóbbinál jelent meg: a vokalistaként is feltűnő Mano kezei között az amúgy is gazdag lemezanyag kerek, otthoni hallgatásra is javallott egésszé állt össze. Paradox módon a művész igazi ismertsége talán egy remixnek köszönhető: az amúgy remek, dinamikus Primative People Tale Of Us-féle átirata az utóbbi egy év egyik legnagyobb klubhimnuszává avanzsált. A dj-ként szintén szuperlatívuszokkal illetett Mano számos fesztivál- és klubfellépés után végre Magyarországon is bemutatkozik a Dansmusiq és az A38 Hajó jóvoltából – hazai részről a rezidensek, azaz Crimson, Chrom és Grasshop, továbbá vendégeik, Tolo és Bios pakolnak lemezeket.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.