A techno brit és német csillagai az utolsó tavaszi Technokunston.
Ajánlom
Alistair Wells, azaz Perc három éve már egy nagy sikerű szettet tolt a hajón, azóta viszont nemzetközi szinten is szinte kultstátuszt élvez a minőségi technót keresők körében. Karrierjét, saját egyéni hangját a maga határozott, tudatos, de nem tolakodó módján építette fel: az utóbbi tizenkét éve alatt rengeteg remek zenét adott ki (nem kis részüket saját Perc Trax kiadójánál) – a számtalan maxi (és remix!) mellett két albumot is: a 2011-es Wicker & Steel-t és idén The Power And The Glory-t, amely talán az év egyik legerősebb, legkarakteresebb anyagaként fog végezni megannyi fontos toplistán. Sötét, néhol horrorfilmes, máshol indusztriális-experimentális hangulatainak ellenére a tánctéren elképesztően jól táncolható techno – ebből kapunk egy szettnyit mi is, Perc nem csekély DJ-tudásával tálalva.
Az est másik fellépője Alex Bau, akiről egyszer már le kellett mondanunk a legutóbbi dunai árvíz miatt, most viszont nincs olyan természeti erő, ami megakadályozná, hogy vasárnap hajnalban a pult mögé lépjen. Az elkötelezett rajongótáborral bíró német lemezlovas azon előadók közé tartozik, akik nem arra figyelnek, hogy mit játszanak, hanem arra, hogy miként – márpedig Bau technikája, lelkesedése, dinamizmusa legendás. Mindegy, hogy minimál, aszimmetrikus, Chicago, Detroit, house vagy techno, Bau egyetlen óriási, megállíthatatlan, eklektikus rave-vé gyúrja. A Technokunst-csapat részéről Dork és Isu fogadnak és engednek haza, a retinákat ismét a Kiégő Izzók kényeztetik.
A Fidesz épp megpróbál egy felszabadító erejű felvonulásból esztétikai kérdést csinálni, maga mögé állítva a maga képzelte többségét. A baj az, hogy a szolidaritás érzése eleve nem a többségről szól, hanem például azokról, akik egy évben egyszer mernek ennyire láthatóak lenni.
François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.
A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.
Kínjában újfent azzal bevett fordulattal próbálja magyarázni a szombati Pride mellbevágóan hatalmas létszámát a fideszes univerzum, hogy tulajdonképpen ez nekik jó, mert Orbán Viktor eleve így is tervezte.
Megy most némi szemérmeskedés, de mindenki látta, mindenki hallotta. Szombaton tartották Magyarország legnagyobb tüntetését. Ez a Pride a jövő garanciája volt.
Pancsován él, újságíró, „sztripet” rajzol – vagyis ahogy az egykori ortodox szerzetesek, hivatásának érzi, hogy szabadidejében hitelesen lejegyezze a történelem eseményeit.
A francia közszolgálati tévé három dokumentumfilmben mutatta be a náci kollaboráns Vichy-rezsim kiszolgálóinak pereit. A YouTube-on is hozzáférhető harmadik a legérdekesebb.
Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulajdonosok perben állnak a beruházóval.
Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.
