Woven Hand-lemezbemutató

  • 2014. május 13.

Snoblesse

Az alternatív folk legintenzívebb prédikátora újra Budapesten.
false

Ma már, az ötödik vagy hatodik magyarországi koncertje előtt David Eugene Edwards semmiképp nem igényel bemutatást, arra viszont korántsem felesleges felhívni a figyelmet, hogy pozíciója a kortárs amerikai rockzene legsúlyosabb alakjai között még mindig megingathatatlan. A rockzene persze leginkább idézőjelesen értendő, hiszen Edwards (eredetileg a 16 Horsepower élén) az alternatív country felől érkezett, a Woven Hand pedig az elején sokkal inkább egyfajta furcsa, csak rá jellemző, az indián kultúrából is merítő amerikai folkot játszott – sötéten és intenzíven persze, 200 százalékos energiával, mert a megszállott prédikátor alakját Nick Cave óta a legeredményesebben megtestesítő énekes-gitáros kizárólag így képes bármit is végezni. Az utóbbi években egyfajta visszakanyarodás érzékelhető a zenéjében a rockosabb területek felé, úgyhogy ezen a mostani koncertjén igazi záporos, villámló-dörgő zenei klímában adhatja majd elő ez a kivételes férfi az ő látomásos, istenes költeményeit.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.