Mese a szerelemről

  • 2014. július 8.

Snoblesse

Ne kerteljünk: egy jó francia film 2009-ből.

A férfi főszereplő, Vincent Lindon (a teljes interjú vele itt) ezt mondta a filmről:

false

Magyar Narancs: Meggyőzően adja a kétkezi munkásembert. Gyakorolt?

Vincent Lindon: Nem maga az első, aki a nem létező munkásmúltamat firtatja. Ezek szerint jól csinálom, amit csinálok, és ezt a valamit színészetnek hívják. Másrészről viszont azt gyanítom, hogy ha ilyen feltűnőek az én alakításaim, akkor sokan lehetnek olyanok, akik nem túl meggyőzőek a hasonló szerepekben. Pedig mit kell tenni, ha szembejön egy ilyen szerep? Semmi egyebet, mint kitalálni, hogyan mozog, hogyan öltözik és hogyan végzi a munkáját az adott karakter. Nekem legalábbis ezek a legfontosabb kritériumok. Mozgás, ruha, munka, ja, és még valami: hogy milyen autót vezet. Mi, franciák sokat mondjuk, hogy ne ítélj az öltözék alapján, de nekem mint színésznek épp az a dolgom, hogy a ruha meg az autó alapján ítéljek.

A női főszereplő, Sandrine Kiberlain (a teljes interjú vele itt) pedig ezt mondta Vincent Lindonról:

false

Magyar Narancs: A Mese a szerelemről című filmben volt férjével, Vincent Lindonnal játszott. Lindon szerint egy karakter megértéséhez elengedhetetlen tudni, hogy az illető milyen autóval jár. Ön is a motorház felől közelít a szerepeihez?

Sandrine Kiberlain: Vincent és én nagyon közel állunk egymáshoz, de a technikáink nagyon különbözőek. A mániája volt ez az autódolog. Nemcsak a márka, de a színe is. Én viszont minél kevesebbet tudok, annál jobban működöm. Egyetlen dolgot akartam csak tudni; hogyan tudom eljátszani a hegedülést. Úgy kellett kinéznem, mintha hegedűvel jöttem volna a világra. Hat hónapomba telt, napi három óra gyakorlásba.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?