Moha és Páfrány

  • 2017. január 23.

Snoblesse

Mesél a csehszlovák erdő.
false

A KGST országai nem sok maradandó dolgot termeltek, de egyvalamiben nem hibáztak (vagyis kettőben, ha a Škodát is ideszámítjuk): a rajzfilmek gyártásában. Ki ne emlékezne a Kisvakond, Lolka és Bolka, Cirbolya és Borbolya, Bob és Bobek, Rumcájsz („a jičini erdő Robin Hoodja”) vagy Pampalini, a csupaláb afrikai vadász kalandjaira?! Azok, akik a hetvenes évek nagy gyerekgyártási lázában születtek, mindenképpen emlékeznek és aligha felejtenek. Erre az időre nyúlik vissza ismeretségünk kezdete Mohával és Páfránnyal is, vagy ahogy odaát mondták: Pohádky z mechu a kapradí. A két huncut erdei manó (Václav Čtvrtek agyszüleményei mindketten) ezúttal nem rajzolt, hanem báb formában elevenedik meg a Kolibri Fészekben a huncut emberi manók nagy örömére.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.