| ||
A Hamupipőke színészek nélküli színház, ahol a tárgyak, fények és zenék, és azok finom mozgásai rajzolják meg a történetet. Azaz a történet milliomodik újramesélése helyett az előadás inkább az ismert mese asszociációs mezőjét bővítgeti, elemezgeti, régi-új kapcsolódási pontokat keres a konyhába száműzött árva lány történetéhez – írtuk Kálmán Eszter egy korábbi előadásáról, továbbá megjegyeztük, hogy KE „nem próbál történetet mondani, sem kizárólag a vetítésre vagy a bábszínház eszközeire hagyatkozni: színpadi akciók változatos formáit gyúrja össze színészmentes színházi előadássá”.
Az elsősorban látványtervezőként ismert rendezőnek immár a harmadik látványszínházi munkája látható a Trafóban: az N, mint Nosferatu című produkciót természetesen a megkerülhetetlen elődök: Bram Stoker, Murnau és Werner Herzog vérszívói ihlették.
