Nádas Péter az Átrium Film-Színházban

  • 2014. április 2.

Snoblesse

Halálközeli élmények élőszóban, filmen, írásban. Vetítik a Saját halált.
false

 

Fotó: MTI/Kollányi Péter

Magyar Narancs: Tehát mégsem lehet megírni a halált?

Nádas Péter: Azt nem tudom. Lehet, hogy a halált meg lehetne írni, de arról nekem nincs tudomásom, mert én csak az előszobában jártam, ahonnan visszafordítottak.

MN: Megváltoztatta ez az élmény a halálképét?

NP: Meg.

MN: Kevésbé lett vonzó?

NP: Nem. Csak azzal az augustinusi mondattal foglalhatnám össze, amit már előtte is sejtettem, hogy igaz lehet: „A halál jó, ha a dolgok rendjében áll.” Tehát valószínű, hogy az erőszakos halál nem jó, a természetes halál, ha felmondja az ember szervezete a szolgálatot, az meg jó.

MN: Ha nem hozzák vissza az élők közé, akkor a dolgok rendjében állt volna az a pillanat?

NP: Igen. Abszolút.

MN: Azóta közömbös az iránt, hogy életben maradt? Mindegy? Vagy egy szükségtelen hosszabbítás?

NP: Erről már nem szeretnék beszélni, mert nagyon komplikált dolog. Igyekezni fogok írni erről, de éppen ezen a területen válok eszköztelenné.

 

Ezzel a Narancsból vett interjúrészlettel ajánljuk Forgács Péter Saját halál című filmjét, mely Nádas Péter írásából készült. A vetítés után az író, a rendező és a közönség beszélget. Vendég: Másik János.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.