Bernard Guetta: Amerikai elnök keres nyugati szövetségest

Publicisztika

Miután egy éven át ekézte őket, Donald Trump mintha mostanra jött volna rá, hogy szüksége van a korábbi nyugati szövetségeseire. Lehet, hogy felismerte: egyedül nem tudja felvenni a kesztyűt Kínával és Oroszországgal szemben.

Sarokba szorítva Donald Trump hirtelen visszanyerte az emlékezetét. Miután Kína rákényszerítette, hogy felfüggessze a beígért amerikai vámokat azzal, hogy a ritkaföldfémek exportjának betiltásával fenyegetőzött, Trumpnak eszébe jutott, hogy valaha voltak szövetségesei. Úgynevezett „nyugati” országok.

A múlt pénteki torontói G7 találkozót követően – amelyen a tagállamok energiaügyi miniszterei tárgyaltak egymással – az amerikai tárcavezető japán, kanadai, francia, német, brit és olasz kollégáival együtt létrehozta a Kritikus Ásványi Anyagok Szövetségét. Célja – bár Kínát név szerint nem említik – világos: megtörni Kína majdnem teljes monopóliumát a szektorban. A világ ritkaföldfém-kitermelésének 60, a feldolgozásnak pedig 90 százalékát ugyanis Kína végzi.

A feladat óriási: a G7 országoknak évekbe telik majd behozni a lemaradást. De a lényeg nem a rövid távú siker, hanem az, hogy a Hszi Csin-ping által megteretemtett geopolitikai erőviszonyok végre felnyitották Trump szemét. Trumpét, aki február végén még úgy fogalmazott: „Az Európai Uniót azért hozták létre, hogy kiszúrjon az Egyesült Államokkal.” Trump egyrészt elfelejtette, hogy az európai integráció – Washington ösztönzésére – eredetileg kettős célt szolgált: a kontinens háborúinak lezárását és közös front megteremtését a Szovjetunióval szemben. Ennél azonban sokkal súlyosabb, hogy mindent megtett azért: gyengítse az Uniót, miközben megpróbált Moszkvához közeledni.

Nemcsak arról volt szó, hogy vámokat vetett ki európai termékekre. Ott volt Volodimir Zelenszkij megalázása az Ovális Irodában, J. D. Vance alelnök müncheni beszéde, amelyben Európát tette felelőssé minden bajért, a Grönland annektálására utaló kijelentések, az Ukrajna feje fölött Putyinnak ajánlott „békeszerződés”, és végül a militáns támogatás az európai szélsőjobboldalnak, különösen a német AfD-nek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.