Bernard Guetta: Amerikai elnök keres nyugati szövetségest

Publicisztika

Miután egy éven át ekézte őket, Donald Trump mintha mostanra jött volna rá, hogy szüksége van a korábbi nyugati szövetségeseire. Lehet, hogy felismerte: egyedül nem tudja felvenni a kesztyűt Kínával és Oroszországgal szemben.

Sarokba szorítva Donald Trump hirtelen visszanyerte az emlékezetét. Miután Kína rákényszerítette, hogy felfüggessze a beígért amerikai vámokat azzal, hogy a ritkaföldfémek exportjának betiltásával fenyegetőzött, Trumpnak eszébe jutott, hogy valaha voltak szövetségesei. Úgynevezett „nyugati” országok.

A múlt pénteki torontói G7 találkozót követően – amelyen a tagállamok energiaügyi miniszterei tárgyaltak egymással – az amerikai tárcavezető japán, kanadai, francia, német, brit és olasz kollégáival együtt létrehozta a Kritikus Ásványi Anyagok Szövetségét. Célja – bár Kínát név szerint nem említik – világos: megtörni Kína majdnem teljes monopóliumát a szektorban. A világ ritkaföldfém-kitermelésének 60, a feldolgozásnak pedig 90 százalékát ugyanis Kína végzi.

A feladat óriási: a G7 országoknak évekbe telik majd behozni a lemaradást. De a lényeg nem a rövid távú siker, hanem az, hogy a Hszi Csin-ping által megteretemtett geopolitikai erőviszonyok végre felnyitották Trump szemét. Trumpét, aki február végén még úgy fogalmazott: „Az Európai Uniót azért hozták létre, hogy kiszúrjon az Egyesült Államokkal.” Trump egyrészt elfelejtette, hogy az európai integráció – Washington ösztönzésére – eredetileg kettős célt szolgált: a kontinens háborúinak lezárását és közös front megteremtését a Szovjetunióval szemben. Ennél azonban sokkal súlyosabb, hogy mindent megtett azért: gyengítse az Uniót, miközben megpróbált Moszkvához közeledni.

Nemcsak arról volt szó, hogy vámokat vetett ki európai termékekre. Ott volt Volodimir Zelenszkij megalázása az Ovális Irodában, J. D. Vance alelnök müncheni beszéde, amelyben Európát tette felelőssé minden bajért, a Grönland annektálására utaló kijelentések, az Ukrajna feje fölött Putyinnak ajánlott „békeszerződés”, és végül a militáns támogatás az európai szélsőjobboldalnak, különösen a német AfD-nek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.