Mivel jár, hogy a NER felvásárolta a Blikket?

Publicisztika

Kormánykézbe került a bulvárlap, megindult a fejek cseréje. Nem azért baj ez, mert annyira jó volt ezt a lapot olvasni.

Mondhatom, meglehetős rutinra tettem szert az elmúlt több mint tíz évben, ha dönteni kellett a hogyan továbbról, mert megvette a NER a szerkesztőséget, ahol dolgoztam. Viszonylag gyorsan kialakult például, hogy nincsenek cuccaim. Nincs céges email címem, nincs céges telefonom, az a biztos, ami az enyém. Nem halmozok fel semmit, így nem is kell dobozba pakolni a papírkötegeket, bögrét és a kornyadozó virágot.

Papírdobozzal kisétálni a munkahelyről mindig teátrális kicsit. Akkor is, ha egyedül megy az ember, akkor is, ha csapatban. Megterhelő. Hiába küzdök ellene, elszorul a torok, hogy ezt nem így akartam, nem most. Hogy jönnek az új undokak, akik majd egészen máshogy, de biztos rosszabbul. És akkor ez kicsit még jól is esik, hogy bezzeg én, ami kicsit szánalmas. Valójában meg tökmindegy.

Nyilvánvalóan már egyik egykori lap sem hasonlít arra, ami volt, már ha egyáltalán működik. Elsőként a Napi Gazdaságot szerezték meg 2014-ben, a Századvég vásárolta fel. Két ütemben lett elviselhetetlen és vállalhatatlan, a másodikat már nem vártam meg. Nagyjából senkit sem érdekelt az egész a Világgazdaságot leszámítva, hiszen szerencséjükre lekerült a pályáról a konkurencia. Azt akkor még nem tudták, hogy ők sem járnak jobban. Gazdasági napilap, mit számít, semmit, elvégre csak a döntéshozók olvasták.

A Népszabadságra már többen emlékeznek. A gyors és nemtelen bezárás sokkoló volt, ahhoz képest a Magyar Hírlap lassú agóniája dicstelen és csöndes. A Figyelő még azelőtt megszűnt, hogy kiöregedtem volna a napilapozásból, a 168 Óra hetilap pedig egészen más okok miatt került a darálóba, a NER-nek nem is kellett fáradoznia azon, hogy pénzt tegyen a megszüntetésébe. A vége mégiscsak az lett, hogy 2023-ra már csak mutatóban maradt részben-egészben közéleti, fizikai lap, amit nem a NER irányított: a Narancs, a HVG, a Népszava és a Blikk. Már Blikk sincs. Vagyis még van, kérdés, mi lesz belőle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.