Mivel jár, hogy a NER felvásárolta a Blikket?

Publicisztika

Kormánykézbe került a bulvárlap, megindult a fejek cseréje. Nem azért baj ez, mert annyira jó volt ezt a lapot olvasni.

Mondhatom, meglehetős rutinra tettem szert az elmúlt több mint tíz évben, ha dönteni kellett a hogyan továbbról, mert megvette a NER a szerkesztőséget, ahol dolgoztam. Viszonylag gyorsan kialakult például, hogy nincsenek cuccaim. Nincs céges email címem, nincs céges telefonom, az a biztos, ami az enyém. Nem halmozok fel semmit, így nem is kell dobozba pakolni a papírkötegeket, bögrét és a kornyadozó virágot.

Papírdobozzal kisétálni a munkahelyről mindig teátrális kicsit. Akkor is, ha egyedül megy az ember, akkor is, ha csapatban. Megterhelő. Hiába küzdök ellene, elszorul a torok, hogy ezt nem így akartam, nem most. Hogy jönnek az új undokak, akik majd egészen máshogy, de biztos rosszabbul. És akkor ez kicsit még jól is esik, hogy bezzeg én, ami kicsit szánalmas. Valójában meg tökmindegy.

Nyilvánvalóan már egyik egykori lap sem hasonlít arra, ami volt, már ha egyáltalán működik. Elsőként a Napi Gazdaságot szerezték meg 2014-ben, a Századvég vásárolta fel. Két ütemben lett elviselhetetlen és vállalhatatlan, a másodikat már nem vártam meg. Nagyjából senkit sem érdekelt az egész a Világgazdaságot leszámítva, hiszen szerencséjükre lekerült a pályáról a konkurencia. Azt akkor még nem tudták, hogy ők sem járnak jobban. Gazdasági napilap, mit számít, semmit, elvégre csak a döntéshozók olvasták.

A Népszabadságra már többen emlékeznek. A gyors és nemtelen bezárás sokkoló volt, ahhoz képest a Magyar Hírlap lassú agóniája dicstelen és csöndes. A Figyelő még azelőtt megszűnt, hogy kiöregedtem volna a napilapozásból, a 168 Óra hetilap pedig egészen más okok miatt került a darálóba, a NER-nek nem is kellett fáradoznia azon, hogy pénzt tegyen a megszüntetésébe. A vége mégiscsak az lett, hogy 2023-ra már csak mutatóban maradt részben-egészben közéleti, fizikai lap, amit nem a NER irányított: a Narancs, a HVG, a Népszava és a Blikk. Már Blikk sincs. Vagyis még van, kérdés, mi lesz belőle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.