Érdekes, gondolatébresztő X-bejegyzés kapott szárnyra az elmúlt hetekben a filmes fórumokon, blogokon és TikTok-oldalakon. Az @_onthewayjay nevű felhasználót alig több mint 1600-an követik, de tweetje több mint 9 millió megtekintésnél jár, felvetésére pedig több mint 500 válasz érkezett – ez is jelzi, hogy beletrafált valamibe.
when was the last time an original film character became a genuine pop cultural icon? There has to have been someone post-Jack Sparrow but I simply can’t think who
— oscar (@_onthewayjay) October 15, 2025
„Mikor volt utoljára, hogy egy eredeti filmszereplő valódi popkulturális ikonná vált? Jack Sparrow után biztosan volt valaki, de egyszerűen nem jut eszembe, ki” – szól az eredeti bejegyzés.
A mozi haláláról szóló érvelések már évtizedek óta jelen vannak: már az első hangosfilmnek tartott, 1927-es A dzsesszénekessel megjelentek a sirámok, miszerint a filmművészet, mint olyan, halott. Isidore Isou román-francia költő-rendező szerint a film az 1940-es években érte el művészeti csúcspontját, azóta tehát lejtmenetben van, de ugyanezt a pontot a francia újhullám üdvöskéje, Francois Truffaut először 1957-re, majd 1962-re, a Dr. No megjelenésére tette, mások az első modern blockbuster, A cápa 50 évvel ezelőtti megjelenésének időpontját faragná a mozi sírkövére. Peter Greenway rendező 2002-ben azt mondta, már nem ismer senkit, aki moziba jár, míg a Variety kritikusa, Peter Bart 2008-ban írta le, hogy szerinte a független filmnek annyi.
A mozi temetése tehát nem újdonság, a filmiparnak azonban nagyon régóta nem kellett már annyi nehézséggel szembenéznie, mint manapság: ott volt a COVID a mozibezárásokkal, a forgatások leállásával, majd a filmterjesztési gyakorlat megreformálásával, aztán a streamingek előretörése, amelyek épp a karanténnak köszönhetően a kanyarban beelőzték a mozikat. Mindezt még ki se heverték a filmszínházak, mikor érkezett a forgatókönyvírók és a színészek sztrájkja, Hollywood súlya is egyre csökken, és akkor még nem is beszéltünk az olyan veszélyekről, mint amit Trump, vagy épp az MI térnyerése jelent.
A fenti tweet azonban minden másnál egyértelműbben világít rá erre a jelenségre: a filmek az elmúlt években mintha egyszerűen elvesztették volna a globális vonzerejüket és ízlésformáló képességüket. Gondoljunk csak minden idők legismertebb filmes karaktereire Indiana Jonestól kezdve James Bondon át Darth Vaderig és Marty McFlyig. Mikor láttunk a mozikban utoljára hasonlóan meghatározó karaktereket? Olyan figurákat, akik befolyásolják, hogyan öltözködünk, akik a Pez-cukorkaadagolótól kezdve a müzlisdobozokig mindenhol szembejönnek, és akiket nem csak azok tudnak azonnal beazonosítani, akik látták az adott filmet?
Jason Pargin amerikai író, aki Tiktok-csatornáján épp az ilyen popkulturális eszmefuttatásokkal foglalkozik, azonnal be is szállt a vitába. Szerinte a popkulturális hatás fokmérője nem más, mint a halloweeni kosztümteszt: azaz akkor számít egy mozifigura valódi ikonnak, ha Halloweenra őt imitálva felöltözhetünk, és senkinek sem kell elmagyarázni, kinek a bőrébe is bújtunk – ahogy egy Darth Vader-maskarát, vagy a Péntek 13-ból ismert Jason Voorhees-maszkot felvéve sincs szükség szabadkozásra.
Az eredeti tweet az utolsó ilyen filmes karakternek Jack Sparrow-t jelölte meg, aki a 2003-as A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átkában tűnt fel – igaz, ez sem egy teljesen eredeti film, hiszen a Disney vidámparkjainak egyik látványosságán alapul, ám valódi ikonná ez a mozi tette. Ennek viszont már több mint 20 éve, ahogy a kalózos sorozat legutolsó felvonása, a Salazar bosszúja óta is 8 év telt már el.
Jason Pargin szerint Jack Sparrow-hoz hasonló, mindenki által ismert, eredeti filmekből (azaz nem folytatásokból, vagy valaminek, például képregényeknek az adaptációjából) ismert figurákat hiába keresünk az elmúlt évek legnagyobb bevételű filmjei között. Az idei év egyik legnagyobb sikere, az Egy Minecraft film ugyan bátran nevezhető szenzációnak, de ez már játékként meghódította a világot, míg a másik gigasikernek számító Lilo és Stich szereplői hiába vannak ott mindenhol a plüsshorgászó gépektől a mosogatószivacsokig, ez egy 2002-es animációs film remake-je. A világszinten ezeknél is többet kaszáló kínai Ne Zha 2 egyrészt szintén folytatás, másrészt igazi őrület csak hazájában alakult ki körülötte – igaz, ott minden hollywoodi mozit lepipál.
De ha a korábbi éveket nézzük, akkor is hasonló szereplőkbe ütközünk: a Barbie már a világ legismertebb játékbabája volt, mielőtt a vászonra költözött, ahogy Super Mariót is elsősorban a konzolokról ismerjük. De a korábbi nagy mozis durranások, a Top Guntól kezdve a Pókember-filmeken és animációkon át a Fekete párducig – mind adaptációk, folytatások, franchise-ok. Jelenleg ezek azok, amelyek meghatározzák a mozikat, a fentebb emlegetett problémák és kihívások miatt ugyanis a stúdiók egyre inkább kockázatkerülővé váltak, így jobbára csak arra adnak pénzt, amiről úgy gondolják, az emberek már egyébként is ismerik őket, így nagyobb eséllyel válnak sikerré. Így tehát nem csoda, ha egyre kevesebb az eredeti, popkult szempontból is meghatározó mozis karakter.
De valóban Jack Sparrow volt az utolsó ilyen? Az eredeti tweetre válaszul az egyik legnépszerűbb felvetés John Wicket említi, ennek sikerével nehéz is vitatkozni, hiszen máris négy film, egy spinoff és egy sorozat készült belőlee, és minimum három másik mozi pedig készülőben van. Az első film azonban 2014-es, tehát több mint tíz éves, ráadásul ha valaki talpig fekete ingbe, nyakkendőbe és öltönybe bújva jelenik meg egy jelmezbálon, egyáltalán nem biztos, hogy mindenki ráismer, hogy Keanu Reeves figurájának öltözött.
Népszerű válasz Art, the Clown, azaz minden idők egyik legdurvább filmsorozatának, a Terrifiernek a főgonosza – ez azonban inkább csak ahhoz képes aratott hatalmas sikert, hogy független filmként készült, de brutalitása miatt eleve alkalmatlan arra, hogy mindenki számára ismertté váljon. Popkulturális szempontból azonban egy másik bohóc, a Stephen King-féle Az réme szóba jöhetne – igaz, ez is könyvadaptáció.
Sokan emlegetik a Netflix legújabb animációs szenzációját, a K-Pop démonvadászokat – mint azt cikkünkben mi is bemutattuk, a dalok a slágerlistákat ostromolják, ráadásul Halloweenra is könnyen magunkra ölthetjük a szereplők jelmezeit – ahhoz azonban még túl friss az élmény, hogy lássuk, valóban hosszabb ideig velünk maradnak-e. A Tőrbe ejtve Daniel Craig által megformált Benoit Blanc-ja ugyan két filmjében már nevet szerzett magának, de még nem érte el Poirot vagy Columbo ismertségét – talán az idén év végén érkező, Ébredj fel, halott ember című harmadik epizód segít neki ebben. Kylo Ren, a legfrissebb Star Wars-trilógia egyik hőse ugyan hamar mémmé vált, de ha mellé állítjuk a franchise többi, jól ismert alakját Yodától Darth Vaderen keresztül Luke Skywalkerig, hamar elbukja a próbát.
Jason Pagin a videójában azonban maga is előállt egy válasszal: szerinte ahhoz, hogy egy popkulturálisan valóban meghatározó, eredeti mozis figurát találjunk, egészen 2010-ig kell visszamennünk. Ekkor mutatták be a Gru-t, amelyben először debütáltak a Minyonok – előbbiből már négy rész is készült, utóbbiak pedig 2010-ben megkapták saját mozifilmjüket, 2022-ben pedig annak folytatását is. Tetszik vagy nem tetszik, a Minyonok sikerével kár vitatkozni: a Gru színre lép című második filmjük rekordokat döntögetett, sőt, botrányokat is szült, mert a tizenéves rajongók kedvenc hősüknek öltözve elárasztották a mozikat. A Minyonok tehát valóban minden kritériumnak megfelelnek: eredeti, a moziban született figurák, sárga színükről, kék overáljukról, fura beszédükről könnyű felismerni őket, bemutatásuk idején mindent és mindenkit letaroltak, és még a Halloweent is leuralták.
Az azonban, hogy hozzájuk fogható figura nem akadt az elmúlt 10 évben, valóban mintha arról árulkodna, hogy a mozi elvesztette kultúraformáló erejét. És nem ez az egyetlen, erre mutató jel: a fenti gondolatkísérletet futtassuk le ugyanígy – csak ezúttal a sorozatokra nézve, és máris mindenkinek több karakter jut az eszébe: Tizi a Stranger Thingsből, a Nyerd meg az életed vagy A nagy pénzablás karakterei. A sort még lehetne folytatni, és a válaszhoz nem kell egy évtizedet ugranunk az időben. Úgy tűnik tehát, a tévésorozatok ebben is átvették a stafétát a mozifilmektől.
