rés a présen

Napjaink virtuális valóságai - Hadi Juli táncos, koreográfus

  • rés a présen
  • 2015. szeptember 21.

Snoblesse

A Lábán-díjas előadás egyik alkotóját kérdeztük, aki szerint nagy a magyar táncosok és alkotók híre a világban.

rés a présen: Hogyan telik egy táncos nyara, miután bezártak a próbatermek?

Hadi Juli: Ez a nyár elég mozgalmasan telt: Lyonban és Antwerpenben készültünk az októberi bemutatónkra a Bodyscape-pel, a Hodworks Pirkad és a Kompánia Penelopé Retrospektív című előadásaiba ugrottam be, illetve részt vettem egy Lüzisztraté keresése című projektben Ardai Petra rendezésében a Zsámbéki Színházi Bázison.

rap: A Trafóban látható lesz újra a friss Lábán-díjas LépésIdő című előadás. Hogyan született?

false

HJ: Szeptember 28-án játsszuk újra a LépésIdőt, melyet állandó alkotótársammal, Arany Virággal hoztunk létre. 2009 óta dolgozunk együtt, közös formációnk a bodylotion co-dance, ez a legújabb közös munkánk. Általában más művészeti ágakkal szoros együttműködésben születnek a darabjaink, de ez kivétel, hiszen szigorúan a mozgásanalízis volt a kiindulópont. Meglepő és egyben megtisztelő volt számunkra az elismerés, mert a darab egy redukált, lecsupaszított rendszer szerint működik, elég radikális választás. Több meghívást kaptunk külföldi fesztiváloktól: voltunk Berlinben, Belgrádban, és az ősszel megyünk Koppenhágába, majd ismét Berlinbe. Nagy örömünkre a Trafó is helyet ad az előadásnak, elég nagy az érdeklődés, ami a díjnak és a dunaParton való részvételnek is köszönhető.

rap: Lesz premiered is ősszel a Trafóban. Kikkel készül és miről szól a Dar Winners?

HJ: A Bodyscape csapata 2012-ben találkozott először Pannonhalmán, egy Park in Progress nevű rezidencia­sorozat keretében. Itt ismertük meg Belgiumban élő alkotótársainkat, Damien Pairon videoművészt és Stephane Kozik hangszobrászt, akikkel 2013-ban kezdtünk el dolgozni ezen az előadáson. A Dar Winners demokratikus felállásban készül: nincs rendező, koreográfus, együtt hozunk döntéseket, ami sokszor nem könnyű, és lassabb, de biztosabb.

rap: Mikor lesz a bemutató, és mik a későbbi tervek a produkcióval?

HJ: Október 8–9-én mutatjuk be az előadást a CAFe Budapest keretében a Trafóban. Sok helyen szeretnénk játszani, témáját és műfaját tekintve színházon kívüli helyszínekre is illeszkedik.

rap: Mi a legérdekesebb ebben a munkában neked?

HJ: Nagyon fontos jellemzője a projektnek, hogy folyamatos interakcióban születik, a három alkotóelem (tánc, hang, videó) egymással analóg kapcsolatban van. Ettől a szoros egymásrautaltságtól egyedi világ keletkezik, mely nem tánc, nem színház, nem koncert, hanem valami ismeretlen, számunkra nagyon izgalmas forma, mely rímel napjaink virtuális valóságaira.

rap: Milyen helyen van nemzetközi szinten a hazai kortárs tánc szerinted? Mi az, ami itthon lendületet, rangot adhat a műfajnak?

HJ: Nemzetközi szinten nagy a magyar táncosok és alkotók híre: bárhova megyünk, mindenhol ismernek magyar szakmabelit, együttest, iskolát. Itthon eleve kisebb az érdeklődés a tánc iránt, kevés helyen lehet közönséget építeni egy fiatal csapatnak. Főleg a vidéki játszóhelyek hiányoznak szerintem. Jó lenne egy előadást nemcsak Budapesten játszani. Hosszabb élete lehetne egy-egy darabnak, ha lennének vidéki turnélehetőségek.

rap: Van szerepálma egy kortárs táncosnőnek?

HJ: Inkább alkotóként vannak még meg nem valósított ötleteim.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.