rés a présen

Napjaink virtuális valóságai - Hadi Juli táncos, koreográfus

  • rés a présen
  • 2015. szeptember 21.

Snoblesse

A Lábán-díjas előadás egyik alkotóját kérdeztük, aki szerint nagy a magyar táncosok és alkotók híre a világban.

rés a présen: Hogyan telik egy táncos nyara, miután bezártak a próbatermek?

Hadi Juli: Ez a nyár elég mozgalmasan telt: Lyonban és Antwerpenben készültünk az októberi bemutatónkra a Bodyscape-pel, a Hodworks Pirkad és a Kompánia Penelopé Retrospektív című előadásaiba ugrottam be, illetve részt vettem egy Lüzisztraté keresése című projektben Ardai Petra rendezésében a Zsámbéki Színházi Bázison.

rap: A Trafóban látható lesz újra a friss Lábán-díjas LépésIdő című előadás. Hogyan született?

false

HJ: Szeptember 28-án játsszuk újra a LépésIdőt, melyet állandó alkotótársammal, Arany Virággal hoztunk létre. 2009 óta dolgozunk együtt, közös formációnk a bodylotion co-dance, ez a legújabb közös munkánk. Általában más művészeti ágakkal szoros együttműködésben születnek a darabjaink, de ez kivétel, hiszen szigorúan a mozgásanalízis volt a kiindulópont. Meglepő és egyben megtisztelő volt számunkra az elismerés, mert a darab egy redukált, lecsupaszított rendszer szerint működik, elég radikális választás. Több meghívást kaptunk külföldi fesztiváloktól: voltunk Berlinben, Belgrádban, és az ősszel megyünk Koppenhágába, majd ismét Berlinbe. Nagy örömünkre a Trafó is helyet ad az előadásnak, elég nagy az érdeklődés, ami a díjnak és a dunaParton való részvételnek is köszönhető.

rap: Lesz premiered is ősszel a Trafóban. Kikkel készül és miről szól a Dar Winners?

HJ: A Bodyscape csapata 2012-ben találkozott először Pannonhalmán, egy Park in Progress nevű rezidencia­sorozat keretében. Itt ismertük meg Belgiumban élő alkotótársainkat, Damien Pairon videoművészt és Stephane Kozik hangszobrászt, akikkel 2013-ban kezdtünk el dolgozni ezen az előadáson. A Dar Winners demokratikus felállásban készül: nincs rendező, koreográfus, együtt hozunk döntéseket, ami sokszor nem könnyű, és lassabb, de biztosabb.

rap: Mikor lesz a bemutató, és mik a későbbi tervek a produkcióval?

HJ: Október 8–9-én mutatjuk be az előadást a CAFe Budapest keretében a Trafóban. Sok helyen szeretnénk játszani, témáját és műfaját tekintve színházon kívüli helyszínekre is illeszkedik.

rap: Mi a legérdekesebb ebben a munkában neked?

HJ: Nagyon fontos jellemzője a projektnek, hogy folyamatos interakcióban születik, a három alkotóelem (tánc, hang, videó) egymással analóg kapcsolatban van. Ettől a szoros egymásrautaltságtól egyedi világ keletkezik, mely nem tánc, nem színház, nem koncert, hanem valami ismeretlen, számunkra nagyon izgalmas forma, mely rímel napjaink virtuális valóságaira.

rap: Milyen helyen van nemzetközi szinten a hazai kortárs tánc szerinted? Mi az, ami itthon lendületet, rangot adhat a műfajnak?

HJ: Nemzetközi szinten nagy a magyar táncosok és alkotók híre: bárhova megyünk, mindenhol ismernek magyar szakmabelit, együttest, iskolát. Itthon eleve kisebb az érdeklődés a tánc iránt, kevés helyen lehet közönséget építeni egy fiatal csapatnak. Főleg a vidéki játszóhelyek hiányoznak szerintem. Jó lenne egy előadást nemcsak Budapesten játszani. Hosszabb élete lehetne egy-egy darabnak, ha lennének vidéki turnélehetőségek.

rap: Van szerepálma egy kortárs táncosnőnek?

HJ: Inkább alkotóként vannak még meg nem valósított ötleteim.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.