Snoblesse
A diktátor még mindig hatalmon van - Camilla Nielsson filmrendező
A zimbabwei House of Cards, vagyis a Mi, demokraták a feltámadt Bem moziban. A film dán rendezőjével nemrég - a BIDF fesztivál kapcsán - beszélgettünk.
(2015-09-17)
A zimbabwei House of Cards, vagyis a Mi, demokraták a feltámadt Bem moziban. A film dán rendezőjével nemrég - a BIDF fesztivál kapcsán - beszélgettünk.
A Lábán-díjas előadás egyik alkotóját kérdeztük, aki szerint nagy a magyar táncosok és alkotók híre a világban.
Ritkán fordul elő olyan eset, amikor a kormányzati kommunikáció (és az arra adott reakciók sora) nemcsak a médiateret uralja, de a választók fejében is markáns változásokat idéz elő. A menekültkérdés ügyében pedig pontosan ez történt.
Fájó szívvel tudatom: azt kell tennem, amit Esterházy Péter tett 1990-ben, amikor Csoóri Sándor nyiltan zsidózó cikke megjelent a Hitel című folyóiratban, amelynek Esterházy akkor már három éve állandó kolumnistája volt. „Nem akarok olyan mondatok közelében lenni, mint amelyeket ott olvasnom kellett” – írta, és beszüntette a rovatát.
Azt mondják, hogy óvakodni kell a metaforáktól, mivel azok homályossá teszik a dolgokat, megrontják az emberek egyenes és tiszta beszédét, bár a maguk helyén, vagyis a költészetben még az ilyesfajta szép hazugságoknak is megvan a létjogosultságuk.
Hogyan lesz szeptember 15. után – az után, hogy Magyarország fizikai és jogi értelemben is lényegében lehetetlenné tette a menekültek belépését az ország területére, és az uniós külügyminiszterek találkozóján újfent elutasította az unióba érkező menekültek elosztását szabályozni hivatott kvótarendszert?
A mai legutolsó hír az volt felőle, hogy Szerbiában rekedt. Azóta már nyilván visszatalált hívei élén, s ismét ott van minden kilométerkőnél. Hogy akkor most Gyurcsány Ferenc egy pojáca-e, az az elmúlt másfél évtized tükrében lehet ugyan ténykérdés, csak hát olyan ténykérdés, amit a dolgok jelen állása szerint értelmetlen feszegetni. Hogy miért értelmetlen, annak vannak Gyurcsánytól teljesen független okai is, kezére játszanak nyilvánvalóan külső dolgok, de tőle is vakság lenne elvitatni, mondjuk, az igyekezetet.
A különböző weboldalak és telefonos applikációk folyamatosan figyelik a mozgásunkat, és gyűjtik rólunk az információt – többnyire a tudtunk nélkül. A bostoni Northeastern University számítógépes társadalomtudományi programjának doktori hallgatóját e gyakorlat értelméről és veszélyeiről kérdeztük.
Magyarország élelmiszer-termelése összességében 35-40 százalékkal haladja meg a belföldi fogyasztást. Az újraformálódó nemzetközi piaci viszonyok közepette a fölösleg ésszerű felhasználása a legelemibb nemzeti érdek, ám mintha amatőrökre bízták volna az eladását.
A menekültválságot nem Európa határainál, hanem a kiindulási helyén lehet orvosolni. Mi van most Szíriában, hogyan lett az, ami van, és hogyan kellene nekifogni a tűzoltásnak?
Vajon Angela Merkel már megbánta, hogy beengedett 60 ezer menedékkérőt? Vagy csak azért zárta le most a német határt, mert így nyomná le a többiek torkán a közös uniós menekültpolitikát?
Világpolitikai szereplővé lépett elő Orbán Viktor az elmúlt hetekben, ugyanakkor több hibát is vétett Török Gábor szerint. Az elemző úgy véli, a baloldal egészen impotens.
Az NMHH Mecenatúra programja több mint ötmilliárd forinttal támogatta a magyar filmgyártást. A különösen sikeres pályázók között több Fideszhez közeli filmest vagy vállalkozót találtunk, miközben a rendszert jól ismerő filmesek szerint az elmúlt időben jobban lehet bízni a programban. Forrásaink a retorzióktól tartva mégis kivétel nélkül nevük elhallgatását kérték.
Talán nem meglepő éppen attól a zenekartól, amelyik a legsikeresebben tudja becsatornázni a dalaiba az emberek kinevelhetetlen vérszomját, mindenesetre a Slayer rendre ráérez azokra a pillanatokra, amikor a háborús káosz örvényei megérintik a nyugati világot.
Szeptember 30-án újra hazánkban koncertezik a Zap Mama, Marie Daulne jobbára egyszemélyes kisegyüttese. A műfajokkal zsonglőrködő énekesnőt Belgiumban értük el telefonon, hogy kongói gyökereiről, Vincent Cassel akrobatamúltjáról és Alain Delonról is beszélgessünk.
Ha létezik Amerikában újrealizmus, akkor annak David Simon a pápája.
Az állami rádió hallgatása (ugye, a közszolgálati kifejezés mintha kezdene kimenni a divatból, ez esetben méltán) általában nem a felüdülésről, az önfeledt szórakozásról és a lélek szabad szárnyalásáról szól.
A színháztörténet hasznáról, politikáról és emberi ócskaságról kérdeztük az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum munkatársát, aki azt is elárulta, miért fontos dokumentum egy színházi büfé bérleti szerződése.
Benedek Tibor fiából Benedek Tibor apja lettem – szokta mondani magáról. Régi vágású úriember, akinek a polgári irodalom, a polgári színház a gyengéje. Sokszázas sikerszériák – többek között a Budapest Orfeum, a Hyppolit, a lakáj, a Játék a kastélyban – fűződnek a nevéhez. A Játékszínben beszélgettünk családról, múltról, színházról.
Bár Jordán Tamás igazgató itt sem tudta maradéktalanul megvalósítani élete álmát, a szombathelyi színház néhány éves fennállása mégis egy sikertörténet. Bemutatjuk az ország egyetlen vidéki színházát, amelyen még egyetlen politikus sem próbált foltot hagyni, és a kereszténydemokratáknak is az a legnagyobb bajuk, hogy sok a csúnya szó.
Nem lett a Magyar Művészeti Akadémia magángalériája, és képtelen megvalósítani Fekete György vízióit, de a saját szerepét sem találta meg az egykor a kortárs magyar képzőművészet legfontosabb kiállítóhelyeként ismert intézmény.
A parlagfűszezon kellős közepén generációk óta nyúlunk végső megoldásként a kalciumtablettához, a magyarság kedvenc placebójához.
Fejes Endre egyik leghíresebb regényhőse, a sötétkék ruhás fiú valóságos személy volt, akit halálra ítéltek és ki is végeztek. Nem kerestek enyhítő körülményeket.
Olyan, mintha klasszikus 19. századi regényt olvasna az ember.