rés a présen: Számít a kortárs táncban, hogy ki milyen műfaj felől jön?
Vadas Zsófia Tamara: Attól függ, hogy a kortárs tánc nagy halmazában mi az, ami érdekel. Milyen utat választottál magadnak. Jelenthet nagy előnyt és persze hátrányt is, ha a test berögzült egyfajta formarendszerbe, amit esetleg le vagy éppen fel kell építeni ahhoz, hogy továbblépj. Amatőr néptáncos voltam, mielőtt a tánciskolába mentem. Azért váltottam, mert a néptáncban a női szerepek nem tetszettek, izgalmasabbnak találtam a bonyolultabb férfitáncokat. Meg azt éreztem, hogy szeretném én kitalálni a mozdulatokat, és nem mindig ugyanazon a rendszeren belül táncolni. A ritmus és a dinamika fontos maradt.
| ||
rap: Milyen rendszerben szeretsz dolgozni és kikkel?
VZST: Az utóbbi években kollektív munkákban vettem részt. Az a munkamódszer inspirál, ahol többen ötletelünk, alkotunk. Legtöbbet Molnár Csabával, Vass Imrével és Dányi Viktóriával dolgozom. Közös hátterünk az azonos iskola, az erős barátság meg a hasonló ízlésvilág. Néha azt érzem, olyanok vagyunk, mint egy sokfejű sárkány, akik mind ugyanahhoz a testhez tartoznak. Az iskola kialakít valamiféle bizalmi kört, mert a most kijövő iskolások egy részével is pontosan ezt érzem. Csaba új, Eclipse című darabjában – amit december 11-én mutatunk be a Trafóban – rengeteg fiatal táncos van, akikkel nagyon jó együtt dolgozni.
rap: A Nyúzzatok meg című produkciótok jelenleg is műsoron van.
VZST: Dányi Viktória kezdeményezésére állt össze a hármas. Együtt alakítottuk ki a darab témáját, megnyilvánulási formáját. A döntések közösek. Később a zenészek – Czitrom Ádám és Porteleki Áron, akik élőben vannak jelen a színpadon – már ebbe a kialakult közös alkotói munkába tudtak becsatlakozni.
rap: Milyen produkciókban láthatunk még?
VZST: December 11-én a Trafóban lesz Molnár Csaba és Fülöp László két rövidebb darabból álló közös estje. Én az említett Eclipse-ben táncolok 15 női táncossal együtt. Előtte Berlinben a II. Magyar Kortárs Tánc Fesztiválon, majd 14-én Budapesten, a Mu Színházban játsszuk utoljára az Egyet nekem, egyet neked című közös alkotásunkat Vass Imrével. Aztán januárban újra lesz a Trafóban a Nyúzzatok meg és a Felülről az Ibolyát Boross Martin rendezésében, amelyben inkább beszélő vagyok, mint táncoló.
rap: Hol a ti helyetek a nemzetközi színtéren?
VZST: Az olyan szerteágazó, hogy nem pontosan látom magunkat benne. Sokat utazunk, sikeresnek mondhatjuk magunkat. Inkább azt érzem, hogy nem feltétlenül kell Berlinben, Brüsszelben vagy Amszterdamban élni ahhoz, hogy figyelmet kapjunk. A magyar kortárs tánc jelen van a nemzetközi színtéren is.
rap: Melyik alkotó fontos neked?
VZST: Amikor DanceWeb-ösztöndíjas voltam Bécsben, rengeteg hozzám hasonló korú alkotóval ismerkedtem meg, és elég sok előadást láttam. Őket figyelem leginkább, de mindig van, aki után érdeklődöm. Most például Mette Ingvartsen dán koreográfusnő érdekel.
rap: A humor, az élőzene és a puszta test láthatósága hangsúlyosnak tűnik a darabjaitokban. Ez koncepció?
VZST: Van, ami tervezett, és van, ami közben alakul. A Nyúzónál nagyon erős vízióm volt, hogy élő dobbal szeretnék dolgozni. A közös létezésünket a termen kívül is meghatározza a játékosság és a humor, szerintem ez az, ami megjelenik a darabokban. A Nyúzzatok meg! csapatának például évek óta van egy fiktív története, amit a turnék alatt szövögetünk vicces és abszurd elemekkel. A puszta test látványa meg nem új keletű a művészetben, a tánc területén végképp nem. Engem az érdekel, amikor ez nem esztétikumként, hanem természetes jelenségként van felhasználva.
rap: Ha szólót rendelne tőled valaki, kiről szólna?
VZST: Nem tudom, kire gondolnék, ha nem lenne a fejemben egy ötlet, aminek a Sleeping Beauty projekt nevet adtam, és a jövőben szeretném megvalósítani. Egy eseménysorozat lesz, amelyben két képzőművésszel, Brückner Jánossal és Tóth Márton Emillel fogok együtt dolgozni, de lesznek színházi megvalósulásai is. Az egyik egy szólóelőadás az eddigi tervek szerint. Nem Csipkerózsika-adaptáció lesz.
