Mehldau a Zeneakadémián

  • 2013. október 31.

Snoblesse

Felújított épület, gyakran megújuló zongorista.

Szakállas vicc következik, mi szóltunk előre...

New York City, Manhattan, valahol az 57. utca magasságában, napjainkban. Koncertre siető fiatalember lélekszakadva tör utat magának az emberrengetegben. Az egyik lámpánál kétségbeesetten megszólít egy helybélinek tűnő, decens alakot:

Fiatalember: Uram, uram, ne haragudjon, hogy megszólítom, de hogyan jutok el a Carnegie Hallba?

Megszólított New York-i: Gyakorolni, kedves uram, sokat gyakorolni!

 

 

false

 

 

 

 

 

Nos, Brad Mehldau jazz-zongorista könnyedén vette az akadályt: legutóbb október elején lépett fel a nagy hírű manhattani műintézményben, s hamarosan hasonló felállásában (egy szál zongorával) látható a budapesti Carnegie-ben, a régi-új fényében pompázó Zeneakadémián is. Mehldau igazi sztár, aki a Coltrane-féle My Favourite Thingset ugyanolyan átéléssel játssza, mint a Radiohead-féle Paranoid Androidot vagy az Oasis Wonderwallját; ha a dzsessz határainak feszegetéséről vagy éppenséggel a dzsessz és a rajta kívül eső populáris műfajok közelítéséről van szó, Brad Mehldaunak sosem kellett a szomszédba mennie segítségért: remekül elboldogult egymaga is a feladattal. A méltán világhírű dzsesszzongoristának ez lesz az első szólókoncertje Budapesten.

A vele készített Narancs-interjúban (a teljes szöveg itt) arról vallott – egy politikai hasonlatot is bedobva –, hogy miként fér meg a dzsessz struktúrája a szabad improvizációval?

Brad Mehldau: A saját zenémben soha nem lehet teljesen független egymástól az improvizáció és a felépítettség. A politikai rendszerrel lehetne ezt párhuzamba állítani: szükség van a kormány, az irányítás, a rendezettség bizonyos formáira, de a társadalmon belül létrejöhetnek a bomlás, a rendezetlenség szép mozzanatai, s ez nem más, mint keretek között szabadon improvizálni. Ez egy ideiglenesen szabad pillanat, és nem okoz kárt a magasabb szintű struktúrában sem.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.