Piramis-évek

  • 2016. október 28.

Snoblesse

Egy színpadon a Piramis énekese és gitárosa: Révész és Závodi.

Magyar Narancs: A 2006-os koncertetek óta többször elmondtad, hogy lezártad magadban a Piramis-történetet. Honnan jött az ötlet, hogy most mégis összeálljatok Závodi Janóval Piramis-dalokat játszani?

Révész Sándor: 63 évesen még egyszer utoljára vágyat éreztem arra, hogy megszólaltassuk a Piramis dalait. Nem a nevet akartuk feltámasztani, hanem azt az időszakot felidézni a dalokon keresztül. Méghozzá úgy, hogy a két tehetséges gitáros társam, akikkel mostanában zenélek (Horváth Ákos és Nagy Gergő a Bluesberry zenekarból – S. T.) Závodi Janóval együtt megvastagítja a hangzást. Izgalmas zenei kihívásnak tűnt három gitárossal játszani a Piramis számait. Eddig egyetlen – fantasztikusan sikerült – koncertet adtunk áprilisban, és bár turnézni, menetelni nem szeretnénk, de ha el tudjuk vinni a produkciót azokra a helyekre – Szegedre például vagy Pécsre –, ahol komoly rajongótáborunk volt, elégedettek leszünk. Szerintem 20-22 koncert van most ebben a produkcióban – aztán majd meglátjuk.

false

MN: Szó volt róla, hogy Köves Miklóst és Gallai Pétert is elhívjátok a bulikra.

RS: Jogosan, hiszen a Piramis egykori legénységének ők a hadra fogható tagjai, de nem terveztük meghívni őket, mert az elmúlt pár évben mindannyian a saját utunkat járjuk. Nem tudom, hogy egy billentyűs és egy második dobos mit tudna hozzátenni ahhoz a hangképhez, amit mi hatan sikeresen megteremtettünk a Piramis-évek koncerten. A kreativitás híve vagyok, és ebbe a produkcióba tudtunk annyi fiatalos lendületet vinni, hogy az érdekes legyen. Bárcsak a Piramis tagságát is kapacitálni lehetne arra, hogy valami újat csináljanak.

MN: Abban benne lennél?

RS: Valószínűleg nem. Som Lajos egészségi állapota miatt az eredeti Piramis-legénység egyébként sem kapható erre. Én pedig azért nem, mert még él bennem az emlék, amikor a 2006-os koncert előtt szorgalmaztam, hogy csináljunk egy új lemezt, de ezt nem tudtuk megvalósítani. Én kis vénájú dalszerzőnek és szövegírónak tartom magam, de az utóbbi években szokatlanul termékeny lettem. Ha csináltunk volna egy új albumot, akár harminc dalt is beküldtem volna: azok között csak találtunk volna hármat, ami kiadja az én részemet, vagyis a lemez egyötödét.

Révész Sándorral készített interjúnk itt olvasható, a Révész–Závodi páros pedig Békéscsabán idézi meg a dicső múltat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.