Piramis-évek

  • 2016. október 28.

Snoblesse

Egy színpadon a Piramis énekese és gitárosa: Révész és Závodi.

Magyar Narancs: A 2006-os koncertetek óta többször elmondtad, hogy lezártad magadban a Piramis-történetet. Honnan jött az ötlet, hogy most mégis összeálljatok Závodi Janóval Piramis-dalokat játszani?

Révész Sándor: 63 évesen még egyszer utoljára vágyat éreztem arra, hogy megszólaltassuk a Piramis dalait. Nem a nevet akartuk feltámasztani, hanem azt az időszakot felidézni a dalokon keresztül. Méghozzá úgy, hogy a két tehetséges gitáros társam, akikkel mostanában zenélek (Horváth Ákos és Nagy Gergő a Bluesberry zenekarból – S. T.) Závodi Janóval együtt megvastagítja a hangzást. Izgalmas zenei kihívásnak tűnt három gitárossal játszani a Piramis számait. Eddig egyetlen – fantasztikusan sikerült – koncertet adtunk áprilisban, és bár turnézni, menetelni nem szeretnénk, de ha el tudjuk vinni a produkciót azokra a helyekre – Szegedre például vagy Pécsre –, ahol komoly rajongótáborunk volt, elégedettek leszünk. Szerintem 20-22 koncert van most ebben a produkcióban – aztán majd meglátjuk.

false

MN: Szó volt róla, hogy Köves Miklóst és Gallai Pétert is elhívjátok a bulikra.

RS: Jogosan, hiszen a Piramis egykori legénységének ők a hadra fogható tagjai, de nem terveztük meghívni őket, mert az elmúlt pár évben mindannyian a saját utunkat járjuk. Nem tudom, hogy egy billentyűs és egy második dobos mit tudna hozzátenni ahhoz a hangképhez, amit mi hatan sikeresen megteremtettünk a Piramis-évek koncerten. A kreativitás híve vagyok, és ebbe a produkcióba tudtunk annyi fiatalos lendületet vinni, hogy az érdekes legyen. Bárcsak a Piramis tagságát is kapacitálni lehetne arra, hogy valami újat csináljanak.

MN: Abban benne lennél?

RS: Valószínűleg nem. Som Lajos egészségi állapota miatt az eredeti Piramis-legénység egyébként sem kapható erre. Én pedig azért nem, mert még él bennem az emlék, amikor a 2006-os koncert előtt szorgalmaztam, hogy csináljunk egy új lemezt, de ezt nem tudtuk megvalósítani. Én kis vénájú dalszerzőnek és szövegírónak tartom magam, de az utóbbi években szokatlanul termékeny lettem. Ha csináltunk volna egy új albumot, akár harminc dalt is beküldtem volna: azok között csak találtunk volna hármat, ami kiadja az én részemet, vagyis a lemez egyötödét.

Révész Sándorral készített interjúnk itt olvasható, a Révész–Závodi páros pedig Békéscsabán idézi meg a dicső múltat.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.