„Az országunk a maga tűrhetetlenségeivel” - Kovács Dániel Ambrus rendező

  • rés a présen
  • 2016. október 28.

Snoblesse

Lady Lear a MU Színházban

rés a présen: Mikor csatlakoztál a Káva Műhelyhez?

Kovács Dániel Ambrus: Ez az első közös munkánk. A Káva keresett meg tavasszal, hogy egy felnőtteknek szóló interaktív előadást rendezzek náluk. A színházcsinálásnak elég sok területén működök: rendezek, írok, díszletet tervezek, maszkokat is készítek, de az interaktivitással – bár mindig is érdekelt – eddig csak a magam módján kísérleteztem.

rap: Miért fontos számodra a részvételi színház?

KDA: A színház nem létezik közönség nélkül. Az élő reakciókkal együtt, sokszor azok által történik meg. Mindig is az a színház érdekelt, amiben evidens a néző jelenléte, a színészek nekik és velük, nem pedig valami kamu negyedik falnak játszanak. A részvételi színház ebben odáig megy, hogy egy-egy ponton meg is állítja az előadást, hogy a közönséggel együtt bontsa ki, vitassa meg az előadás alapproblémáját. Ennek saját módszertana van, amit én próbálok most ellesni a kávásoktól: a mi előadásunkban Gyombolai Gábor a felelőse az interaktív részeknek.

false

 

Fotó: Dömölky Dániel

rap: Október 31-én mutatjátok be a Lady Leart a MU Színházban. Mire számítsunk?

KDA: Róbert Júlia dramaturggal és a társulattal együtt készül a Lear-parafrázis. Az eredetihez csak tágan kapcsolódik, inkább a saját tapasztalatainkból gyúrtuk össze. Az előadásnak nehéz és tabuszámba menő témája van: a szüleink, anyánk hanyatlása, az a helyzet, amikor úgy kell gondoskodnunk a szülőnkről, mintha mi lennénk a szülei. Úgy próbálunk együtt gondolkodni felelősségvállalásról, saját emberségünkről, hogy közben ne nyomasszuk agyon a közönséget. Bizakodó vagyok: egy nyers, eleven, sokszor burleszkbe hajló humorú anyag van születőben.

rap: Takács Gábor, a Káva vezetője is játszik az általad rendezett előadásban. Színészként nem nehéz eset?

KDA: Egyáltalán nem! Hasonló a működése, mint a háziorvosnak, akit játszik. Ez nem véletlen, hiszen többé-kevésbé a színészekre írtuk a szerepet. Az, hogy néha holtfáradt, annak tudható be, hogy minden szabad percében, mikor nem velem próbál, szalad ki az irodába pályázatot írni vagy társulati ügyeket intézni.

rap: Mi ad impulzust neked leginkább a színházcsináláshoz?

KDA: Témák tekintetében a saját életem, mániáim, akár egy újságcikk, ami nem megy ki a fejemből. És sajnos a közélet, az országunk a maga tűrhetetlenségeivel. Általában a szörnyű és a szörnyen nevetséges találkozása. Formailag a tökéletes színházi pillanatok, amikor minden elem összeáll, és hirtelen sokkal több lesz, mint a részek összege. De azt hiszem, ez már így is túl lila.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.