„Az országunk a maga tűrhetetlenségeivel” - Kovács Dániel Ambrus rendező

  • rés a présen
  • 2016. október 28.

Snoblesse

Lady Lear a MU Színházban

rés a présen: Mikor csatlakoztál a Káva Műhelyhez?

Kovács Dániel Ambrus: Ez az első közös munkánk. A Káva keresett meg tavasszal, hogy egy felnőtteknek szóló interaktív előadást rendezzek náluk. A színházcsinálásnak elég sok területén működök: rendezek, írok, díszletet tervezek, maszkokat is készítek, de az interaktivitással – bár mindig is érdekelt – eddig csak a magam módján kísérleteztem.

rap: Miért fontos számodra a részvételi színház?

KDA: A színház nem létezik közönség nélkül. Az élő reakciókkal együtt, sokszor azok által történik meg. Mindig is az a színház érdekelt, amiben evidens a néző jelenléte, a színészek nekik és velük, nem pedig valami kamu negyedik falnak játszanak. A részvételi színház ebben odáig megy, hogy egy-egy ponton meg is állítja az előadást, hogy a közönséggel együtt bontsa ki, vitassa meg az előadás alapproblémáját. Ennek saját módszertana van, amit én próbálok most ellesni a kávásoktól: a mi előadásunkban Gyombolai Gábor a felelőse az interaktív részeknek.

false

 

Fotó: Dömölky Dániel

rap: Október 31-én mutatjátok be a Lady Leart a MU Színházban. Mire számítsunk?

KDA: Róbert Júlia dramaturggal és a társulattal együtt készül a Lear-parafrázis. Az eredetihez csak tágan kapcsolódik, inkább a saját tapasztalatainkból gyúrtuk össze. Az előadásnak nehéz és tabuszámba menő témája van: a szüleink, anyánk hanyatlása, az a helyzet, amikor úgy kell gondoskodnunk a szülőnkről, mintha mi lennénk a szülei. Úgy próbálunk együtt gondolkodni felelősségvállalásról, saját emberségünkről, hogy közben ne nyomasszuk agyon a közönséget. Bizakodó vagyok: egy nyers, eleven, sokszor burleszkbe hajló humorú anyag van születőben.

rap: Takács Gábor, a Káva vezetője is játszik az általad rendezett előadásban. Színészként nem nehéz eset?

KDA: Egyáltalán nem! Hasonló a működése, mint a háziorvosnak, akit játszik. Ez nem véletlen, hiszen többé-kevésbé a színészekre írtuk a szerepet. Az, hogy néha holtfáradt, annak tudható be, hogy minden szabad percében, mikor nem velem próbál, szalad ki az irodába pályázatot írni vagy társulati ügyeket intézni.

rap: Mi ad impulzust neked leginkább a színházcsináláshoz?

KDA: Témák tekintetében a saját életem, mániáim, akár egy újságcikk, ami nem megy ki a fejemből. És sajnos a közélet, az országunk a maga tűrhetetlenségeivel. Általában a szörnyű és a szörnyen nevetséges találkozása. Formailag a tökéletes színházi pillanatok, amikor minden elem összeáll, és hirtelen sokkal több lesz, mint a részek összege. De azt hiszem, ez már így is túl lila.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.