Rövidfilmpremier: Ábel

  • 2012. március 12.

Snoblesse

Megadják a módját: rövidfilmpremier tánccal, zenével.


Nem is olyan rég (amikor készültek még filmek – kicsik és nagyok) Magyarország kisfilmes nagyhatalomnak számított, s talán még nincs veszve minden, hiszen rövidfilmpremierre kerül sor az Odeon Lloyd moziban. Bemutatják Jaross-Giorgi Viktória rendező és Bernáth Szilárd operatőr-vágó első közös filmjét, az Ábelt, mely a hivatalos definíció szerint  egy misztikus, humorral vegyített drámai mozaik. Mindazoknak tehát, akik szeretik a misztikus humorral vegyített drámai mozaikokat, ott a helyük az Odeonban, ahol a vetítést (kezdés: 21.20) megelőzően enni- és innivalóval valamint Arany Virág vászon előtti szólótáncával várják az érdeklődőket. A vetítés után 22.00 órától fellép a kávézóban a 21 kanyar – az együttes dobosa az Ábel operatőre-vágója, Bernáth Szilárd.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.