Snoblesse extra: Sziget, 2. nap

  • 2012. augusztus 7.

Snoblesse

Részletes Sziget-ajánló mindennap! Ha csütörtök, akkor Maximo Park, Korn, The Roots, Friendly Fires, Narasirato, HK & Les Saltimbanks, Muchachito Bombo Infierno, Orchestre National de Barbés, Emir Kusturica és a The Barons of Tang az ajánlatok közt.
Maximo Park


Maximo Park

Ezen a napon elsőként a Maximo Parkot ajánljuk a Sziget-látogatók figyelmébe. A lendületes angol zenekar kalapos frontembere, az irodalomtanár végzettségű Paul Smith úgy néz ki, mintha Jacques Tati belecsöppent volna egy Dickens-adaptációba, ráadásul koncert közben szívesen olvasgat fel naplójából olyan benyomásokat, amelyeket napközben a fesztiválozók között császkálva jegyez fel. Az öttagú Max•imo Park a neoposztpunk tetőzésekor (nem kis mértékben Paul Weller néhai zenekarára, a Jamre hajazva), 2005-ben bukkant fel, 2009-ben egyszer már megjárta a Szigetet is. Azóta volt egy kis leállás (közben Smith szólólemezt jelentetett meg), nemrégiben viszont a tagok egyesítették erőiket, és egy erős negyedik albummal, a korábbi munkáikhoz képest elektronikusabb megszólalású The National Healthszel jelezték, hogy a brit gitárzenekarokat továbbra sem szabad leírni (Pop-rock Nagyszínpad, 18.00).

Metal

Ami tavaly a Deftones volt, az az idén a Korn lesz – gondolhatták a szervezők, amikor lekötötték a kilencvenes évek nu metal divatjáért felelős amerikai bandát, csak a gond az, hogy amíg a Deftones már rég maga mögött hagyta a stílus kliséit, és igazi, felnőtt zenekarrá érett, addig a Korn úgy tíz éve csak szenved és szenved. Legutóbb a dubsteptrendet próbálták kihasználni azzal, hogy meghívták Skrillexet és a haverjait a stúdióba vendégeskedni: a végeredmény egy már-már fájdalmasan rossz lemez lett (The Path Of Totality). Ettől még megkapták a főműsoridőt a Nagyszínpadon (Pop-rock Nagyszínpad, 21.30).

Tánczene

Egy igazi intézmény, a húsz éve aktív, sokszoros Grammy-győztes The Roots (Pop-rock Nagyszínpad, 15.00) lép fel csütörtök délután, amely már réges-rég nem csupán feszegeti, de át is törte a feketének nevezett zene különböző műfajai (soul, funk, dzsessz, hiphop, rhythm & blues) közötti határokat. S bár újabb lemezeik tán nem oly erősen innovatív jellegűek (habár, mint a tavalyi díjeső tanúsította, továbbra is nagy hatásúak), mint a kilencvenes években készített alaplemezek, egy több estére (illetve délutánra) való repertoárral a hátuk mögött, ráadásul amúgy is kiváló előadók lévén még ezt a korai időpontot is képesek ünneppé varázsolni.

Friendly Fires


Friendly Fires

Aztán a legnagyobb örömmel köszönthetjük hazánkban a jeles nyugati fesztiválok ünnepelt indie-pop-dance zenekarát, a Friendly Fires(A38 Színpad, 19.50), melynek koncertjei alatt bármikor végig lehet ugrálni egy-másfél órát. Ed Macfarlane énekes és triója (Jack Savidge, Edd Gibson és ő kamaszkoruk óta ismerik egymást) három éve robbant be a komoly kritikai és közönségsikert arató Friendly Fires albummal – rajta olyan, nem csupán egynyári slágerekkel, mint a Jump in The Pool, a Skeleton Boy vagy a Paris. Igazi szeretetre méltó, okosan könnyed, rafináltan egyszerű zenét csinálnak, amelyben perfekt egységet alkot a jól megírt dalszöveg és a nem túl szofisztikált, de annál célravezetőbb s minél többeket megmozgató groove. Meglehet, igaz, amit magukról állítanak, s főleg a régi Kompakt kiadós minimál/microhouse/techno lemezek, Carl Craig és Prince inspirálták őket leginkább – de nekünk úgy tűnik, hogy legalább ilyen erős hagyaték számukra a Talking Heads-örökség is. Az egy éve kijött második, Pala című album még az előzőnél is jobban sikerült: olyan hatásos indie-funk-diszkó koktélt kevertek ki, ami után szem nem marad szárazon, sem láb mozdulatlan. A Hawaiian Air,Hurting vagy a Blue Cassette a szó legjobb értelmében vett slágerek, amelyeket legalább olyan jó együtt énekelni, mint amennyire élvezetes táncolni rájuk.

Világzene

Hölgyeim és uraim, a színpadon a Narasirato (VN, 16.00) – közli majd Marton kolléga igazi meglepetést sejtető hangon, de az időpontot értelemszerűen nem mondja be, azt viszont alighanem igen, hogy a dél-csendes-óceáni Salamon-szigetekről érkezett az idei program talán első számú egzotikuma. Ha igaz, látványban sem lesz hiány, hiszen a népes csapat rituális testfestéssel díszítve szokott színpadra lépni, hogy aztán azt a fajta, befelé forduló transzot idézze elő, aminek a hiányát olyannyira fájlaltuk a bevezetőben. Egyszerre nyers és lágy ez a zene, a figyelmünket szétfuttató délutáni napsütést meg majd a szemhéjunkkal takarjuk ki.

HK & Les Saltimbanks


HK & Les Saltimbanks

Ezután ismét egy Sziget-újonc következik: HK & Les Saltimbanks (VN, 17.15). HK, azaz Kaddour Haddadi korábban egy másik csapat énekese volt, 2006-ban maga köré gyűjtött „vándorkomédiás” társaival (ezt jelenti a nevük) egy annál kevésbé hiphopos-bulis, dallamosabb, könnyedén együtt dúdolható, de továbbra is harcosan elkötelezett műsorral áll egyre bővülő rajongói tábora elé, amely nem is annyira ráadásként, mint inkább természetes kiegészítésként a markáns észak-afrikai zenei utalások mellett némi reggae-t is élvezhet.

Muchachito Bombo Infierno (VN, 18.30) váltja őket, és alighanem sajnálni fogjuk, hogy nekik is csak egy órájuk lesz a megtáncoltatásunkra. Muchachito = fiúcska (ő 3 éve már járt a Szigeten), bombo = egyfajta nagydob, infierno = pokol. Most okosabbak lettünk? Infernális lendület dobritmusra? Mindenesetre az egykori barcelonai utcazenész (nem ő az egyetlen a színpad fellépői között) igen jól fogyasztható, hangulatos elegyet dolgozott ki rumba- és rock and roll alapanyagból kiindulva, amit rekedtes hangjának édesbús érzékiségével fejel meg, miközben a régiesen megzengetett gitár egyenesen a szívre céloz.


Az Orchestre National de Barbés (VN, 19.45) járt már errefelé, de akinek hiányzik az idei programból az észak-afrikai gnaua transza, továbbra sem mozdulhat a VN környékéről. Ha pedig már itt ragadt, megítélheti, hogy az Emir Kusturica jelenlétével vagy legalábbis a nevével felturbózott, eredetileg szarajevói No Smoking Orchestra (VN, 21.30) mennyit őrzött meg punkgyökereiből, és vajon tombol-e még az a bizonyos „nyers, balkáni őserő” a másodvirágzását élő, robbanásveszélyes együttes játékában. Utána pedig irány a RS, ahol az egyenesen Ausztráliából érkező The Barons of Tang (23.45) tart bemutatót abból, hogyan lehet ugyanezt a dúlt lendületet egyfajta neoérzelmességgel elegyítve megint egy újfajta hangzásvilággá kialakítani. Sajnos a kései időpontoknak megvan az a veszélyük, hogy a felajzott közönség ilyenkor már kevéssé fogékony a különleges zenei megoldásokra, a fanyar finomságokra, és minél hevesebb döngölésre igyekszik sarkallni a zenészeket – remélhetőleg Tang (ki az?, mi az?) bárói majd igazságot tesznek.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.