Spiró elsötétít

  • 2016. június 1.

Snoblesse

Szervét Tibor és a III. zsidótörvény.
false

Gyönyörű, mély és izgalmas Spiró-darab az Elsötétítés című, ami 1941-ben játszódik. Egy vegyes házaspár – zsidó férj, keresztény feleség – története, akiknek valahogyan reflektálniuk kell az akkor meghozott zsidótörvényekre – nyilatkozta lapunknak (a teljes interjú itt) a zsidó férjet alakító Szervét Tibor a Rózsavölgyi Szalonban futó produkcióról. A darabban szereplő zsidótörvény a harmadik volt, mely többek között arról rendelkezett, milyen kritériumok alapján tekinthetők zsidónak a „vegyes házasságban” született gyermekek.

További szereplők: Söptei Andrea, Hirtling István, Mihályfi Balázs és Sütő András. Rendező: Marton László.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.