Lars von Trier a Radnótiban

  • 2016. május 31.

Snoblesse

Főfőnök – Lars von Trier komédiájának színpadi feldolgozása a kölcsönös dán–izlandi barátságról.

Lars von Trier nem kifejezetten a térdcsapkodóan vicces komédiákról híres; a Főfőnökkel mintha csak azt akarta volna bizonyítani a drámákban megfáradt dán fenomén, hogy ha megrázza magát, akár ilyet is tud, nem is akármilyet. És valóban: a Főfőnök hitelt érdemlően bizonyítja, hogy Lars von Trier komikusi vénája egyike a skandináv iskola legjobb komikusi vénáinak. Bár a filmben maga a rendező is felbukkan egy visszatükröződés erejéig, a színpadi változatban sajnos nélkülöznünk kell a jelenlétét, de Anger Zsolt mint hazai Trier-specialista (a Dogville-t is színpadra állította) Trier távollétében is ügyelt rá, hogy a gegek hiánytalanul átkerüljenek a Radnóti színpadára. A Narancs munkatársa szerint a szereplők közül Schneider Zoltán a darab meglepetésembere, és ebbéli véleményét (a teljes interjú itt) nem is hagyta szó nélkül.

Magyar Narancs: A Főfőnökkel kapcsolatban a szakmában elég általános vélekedés volt, hogy te voltál benne a legjobb, és most megmutattad, mit tudsz.

Schneider Zoltán: Figyelj, a Főfőnökben a szerepem, valljuk be, ziccerszerep. Pofán talált: hogy bejön egy nagy, viking külsejű ember, és izlandiul pofázik… Ez tejföl.

MN: És tényleg izlandiul beszélsz?

SZ: Dehogyis. De olyan, mintha. Már várom, hogy az izlandi nagykövetségről kocsi jöjjön értem, hogy nem kellett volna azt mondanom, amit mondtam.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.