Lars von Trier a Radnótiban

  • 2016. május 31.

Snoblesse

Főfőnök – Lars von Trier komédiájának színpadi feldolgozása a kölcsönös dán–izlandi barátságról.

Lars von Trier nem kifejezetten a térdcsapkodóan vicces komédiákról híres; a Főfőnökkel mintha csak azt akarta volna bizonyítani a drámákban megfáradt dán fenomén, hogy ha megrázza magát, akár ilyet is tud, nem is akármilyet. És valóban: a Főfőnök hitelt érdemlően bizonyítja, hogy Lars von Trier komikusi vénája egyike a skandináv iskola legjobb komikusi vénáinak. Bár a filmben maga a rendező is felbukkan egy visszatükröződés erejéig, a színpadi változatban sajnos nélkülöznünk kell a jelenlétét, de Anger Zsolt mint hazai Trier-specialista (a Dogville-t is színpadra állította) Trier távollétében is ügyelt rá, hogy a gegek hiánytalanul átkerüljenek a Radnóti színpadára. A Narancs munkatársa szerint a szereplők közül Schneider Zoltán a darab meglepetésembere, és ebbéli véleményét (a teljes interjú itt) nem is hagyta szó nélkül.

Magyar Narancs: A Főfőnökkel kapcsolatban a szakmában elég általános vélekedés volt, hogy te voltál benne a legjobb, és most megmutattad, mit tudsz.

Schneider Zoltán: Figyelj, a Főfőnökben a szerepem, valljuk be, ziccerszerep. Pofán talált: hogy bejön egy nagy, viking külsejű ember, és izlandiul pofázik… Ez tejföl.

MN: És tényleg izlandiul beszélsz?

SZ: Dehogyis. De olyan, mintha. Már várom, hogy az izlandi nagykövetségről kocsi jöjjön értem, hogy nem kellett volna azt mondanom, amit mondtam.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.