Szemrevaló Filmfesztivál

  • 2012. szeptember 24.

Snoblesse

David Lynch-rajongó filmrendező, NDK-s orvosnő, középkorú szexturisták, szocialista gördeszkások – a német, osztrák és svájci film legjobbjai a fesztiválon.


 

A német nyelvű film (legyen német, osztrák vagy svájci) köszöni, jól van: legutóbb Ulrich Seidl hozta el a Velencei Filmfesztivál egyik díját, Cannes Haneke előtt hajolt meg, s ugyanitt tavaly Andreas Dresen (interjú vele itt) részesült elismerésben. És persze jönnek a trónkövetelők is, a pályakezdő süvölvények közül Jan Schomburg mesélt nemrégiben a Narancsnak (bugyi-, zokni- és filmes témakörben). Immár hagyomány, hogy a Szemrevaló Filmfesztiválon rendre bemutatkoznak a friss német filmsikerek – ez a hagyomány annyival egészül ki idén, hogy a Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet ezúttal közösen szervezi a fesztivált, így garantált, hogy a német mellett a svájci és az osztrák filmgyártás legjobbjaival is találkozhat a közönség. Egy NDK-s orvosnő drámája és egy gyilkosságért elítélt fiatalember története éppúgy része a kínálatnak, mint egy David Lynch (és a megvilágosodás) nyomában járó filmrendező, néhány német demokratikus gördeszkás és Teresa, az ötvenes éveiben járó osztrák szexturista.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.