TaxiWars az A38-on

  • 2016. március 9.

Snoblesse

Tömény élvezet egy belga jazzkombótól

A dEUS frontembere, Tom Barman utóbb megérdemelt világsikert aratott zenekara 1989-es alakulása óta sok mindet kipróbált már életében: volt ő zeneszerző, rocksztár, filmrendező. Ehhez képest is meglepő volt találkozása a belga jazz egyik legnagyobb tehetségével, az évek óta New York-ban élő szaxofonossal, Robin Verheyennel. A fantasztikus technikájú Verheyen a New York-i jazzélet dédelgetett muzsikusa, akit számtalan nagynevű muzsikus, előadó (például Roy Hargrove, Toots Thielemans, Maria Schneider, Branford Marsalis, Tyshawn Sorey, Gary Peacock vagy Joey Baron) hívott már zenélni zenélni.

false

Barman 2014-ben szinte véletlenül akadt össze Verheyennel, és pár órányi jam session után már nyilvánvaló volt, hogy érdemes ezt folytatni is: Verheyen hozta magával két régi belga muzsikustársát, kitalálták hozzá a jól csengő nevet is. A TaxiWars jellegzetes bőgő-bassline-okra, Verheyen elképesztően gazdag, változatos és hajlékony játékára, valamint Barman egyedi hangjára, improvizatív énekbeszédére épít. Zenéjükben ott a táncos szving, a groove-os funk, a cool jazz, és a hiphop szelleme, s a hagyományok ápolásához kellő adag kísérletezés is társul.

A Pesti Estek keretében futó rendezvényen honi részről fellép még a fiatal, tehetséges zenészek által alapított, ígéretes fúziós zenei projekt The Best Bad Trip is.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.