Wérengzés az Átriumban

  • 2014. november 24.

Snoblesse

Jöjjön ki Bel-Budára, egy jó kis vérontásra – W. úr üzen az Átrium Film-Színházban.
false

 

Fotó: Németh Dániel

Bodzsár Márkot jól ismerjük, hiszen első filmje, az Isteni műszak bemutatása környékén interjút adott a Narancsnak. Mint az interjúból kiderült, a mentősszakma igencsak szerette a fiatal rendező mentős thrillerjét, s csak remélni tudjuk, hogy hasonlóan kedvező fogadtatásra talál Bodzsár színházi produkciója, a W. úr üzen is. Mivel ez a W. úr egy erősen alvilági, Chandler kedvenc témáival játszó darab, reméljük, a mentősök után a pesti gengszterek tetszését is sikerül elnyernie a szerzőnek, aki nem is tagadja, hogy a filmtörténet klasszikus film noir-jai (lásd A hosszú álom) ihlették. Marlowe a pesti flaszteren? Hammett egy budai cukrászdában? M. Cain a Margitszigeten? Nem sokra megyünk a találgatásokkal, inkább álljon itt a több mint illusztris szereposztás: Börcsök Enikő, Ötvös András, Rába Roland, Stork Natasa, Szabó Emília és Szabó Kimmel Tamás.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.